Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Makkai Béla: A sajtó szerepe a magyar kormány ó-romániai nemzetgondozási programjában 3
MAGYAR KORMÁNY Ó-ROMÁNIAI NEMZETGONDOZÁSI PROGRAMJA 15 tásba.8 1 Legalább ilyen nyomasztó teher lehetett Scheier Németh szűnni nem akaró kampánya, amit ellenlábasa ráadásul a közélet megtisztítását célzó hazafias ténykedésként igyekezett beállítani. Az ellentéteknek két jól tapintható okát ismerjük: Poliány egyik jelentésében azt írta, hogy a jómódú és követségi kapcsolatokkal is rendelkező Scheier Németh azt híreszteli, hogy Bukarestben bárki csak addig lehet magyar vezető, amíg ő akarja.8 2 Ha így lett volna is, Poliány megjelenésével ez a felállás gyökeresen megváltozott. A magyar kormány bizalmi embere — különösen katolikus körökben, de a Társulatban is — komoly befolyásra tett szert, ráadásul munkásságáért a román uralkodó, Károly, királyi érdeméremmel jutalmazta.8 3 Scheier Némethnek tehát presztízs okokból állhatott útjában a Bukaresti Magyar Újság szerkesztője (s virágkereskedőként bizonyára szakmai kisebbségi komplexus is táplálhatta ellenszenvét). A másik lehetséges magyarázat az, hogy Scheier Németh a román érdekek kiszolgálójaként alapított lapot az — úgymond — román belügyekbe avatkozó Bukaresti Magyar Újság ellen. Ez a tétel ugyan évekig makacsul tartotta magát diplomáciai körökben és a Miniszterelnökségen, de Pallavicini János egykori bukaresti követ állításán kívül más érv nem támasztja alá. (Sőt a román sajtó is éles kirohanásokat intézett ellene; ami természetesen nem zárja ki a kormánykörökkel való kapcsolat lehetőségét.) Az ellentétek élezése azonban nem csak Scheier Némethnek róható fel. Poliány maga is felelőtlenül járt el az Egy szennylap beszédes címet viselő vezércikkében, ahol alantas bulvárlapokkal rokonította, s „hasznos eszmékben vérszegény újságocská"-nak nevezte a laptársat. Scheier Németh persze nem maradt adós: Poliány „legitimitását" igyekezett megkérdőjelezni azzal, hogy a Bukaresti Magyar Újság egykori alapító-szerkesztője, Bálinth János katolikus pap érdemeit ecsetelte.84 Egyúttal azt bizonygatta, hogy a külképviselet erkölcsi, és a magyar kormány bőséges anyagi támogatása nélkül Poliány a bevándoroltak közösségi életét mételyező tevékenységével már régen tönkrement volna. Ezt a piaci verseny elvének ellentmondó helyzetet a két hetilap példányszámának arányával is igyekezett érzékeltetni. Állítása szerint ugyanis a Híradó 3000, míg Poliány lapja alkalmanként mindössze 500 példányban jelent meg.8 5 A Miniszterelnökségen ekkor már megérett az elhatározás, hogy a „megbízható és ügyes hírlapírónak bizonyult" Poliányt taktikai okokból kivonják a „tűzvonalból", s idegenben szerzett tapasztalatait a „Szlavóniai akció"-ban kamatoztatják. Távozásának valószínűsíthető közelsége azonban egy súlyos dilemmát vetett fel: vajon helyettesítésével, vagy az ellenlábas Scheier Németh Ignác lapjának támogatásával kellene-e a romániai magyarság anyanyelvű saj-81 Pro domo. (1908.jan. 21.) MOL, К 26, 858. es, 1908-XX-245. sz. 82 L. 77. jegyz. 83 Wekerle átirata Goluchowskihoz (1907. jan. 4. Fogalmazvány.). MOL, К 26, 858. es, 1906-XVII-6276. sz. (310. alapsz.) A kitüntetés bizonyos értelemben a romániai magyarság titkos pártfogójának, a magyar Miniszterelnökségnek az elismerését is jelenti, amely annak idején a román állammal szembeni lojális magataitásra intette a szerkesztőt. L. Feljegyzés a Poliánynak szóban adandó instrukciókról. (1903. júl. 13.) MOL К 26 ME 858. es, 1903-XVIII-3002. sz. (405. alapsz.J 84 Poliány 50 frank felajánlásával gyűjtést kezdeményezett Bálinth arcképének megfestésére. L. RH, 1907. nov. 24. 85 RH, 1908. jan. 19.
