Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Pastor; Peter: Magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok 1935-1941: meghiúsult újbóli közeledés 199
218 PETER PASTOR utal, hogy a magyarok magyarázata ellenére a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését Moszkva nem az az 1939-es események megismétlődéseként, hanem ellenséges lépésként értelmezte, melynek következményeképpen Magyarország a németek oldalára került a Szovjetunió elleni háborúban. Úgy tűnt, a magyarok állásfoglalása megerősítette a szovjet stratégiai tervek igazságát, melyek Magyarországot az ellenségek közé sorolták. Budapest számára a fegyveres semlegesség vagy a támadáshoz való csatlakozás kérdése június 26-án az utóbbi javára dőlt el. Az ürügyet Kassa állítólag orosz gépek által végrehajtott bombázása szolgáltatta. Anélkül, hogy a vizsgálatok eredményét megvárta volna, Horthy kormányzó, illetve őt követően a minisztertanács is a Szovjetunió elleni hadba lépés mellett döntött. Molotov revíziós ígéretei nem jöhettek számításba a végső döntésnél, mert az üzenetről Bárdossy sem a kormányzót sem kormányát nem tartotta szükségesnek tájékoztatni. A Kárpátalja elleni szovjet agressziótól való félelem sem eshetett nagy súllyal a latba. A tény, hogy a Wehrmacht — úgy tűnt — megállíthatatlanul nyomult Moszkva felé, valamint az, hogy Magyarország szomszédai, Szlovákia, Románia és Horvátország újjászületett kisantantként már résztvevői voltak az inváziónak, szülte meg a végzetes döntést.106 1941. június 27-én a Képviselőházban Bárdossy bejelentette, Magyarország hadban ál a Szovjetunióval. A diplomácia helyét átvette a háború. A két világháború közötti kapcsolatok története azt bizonyítja, hogy a Magyarország és a Szovjetunió közötti feszültséget nem sikerült feloldani. Egyik ország sem váltotta be a másik által hozzá fűzött reményeket. Magyarország nem gyengítette a náci Németország közép-kelet-európai befolyását, a Szovjetunió pedig nem nyújtott tevőleges támogatást a magyarok revizionista törekvéseihez. Sőt a Ribbentrop-Molotov paktumot követően Sztálin Magyarország kárára kívánt területeket szerezni és Magyarországot a szovjet érdekszférához akarta csatolni. A sors fintora, hogy amit Sztálin először Németország hozzájárulásával szeretett volna megvalósítani, azt majd Magyarországnak a németek oldalán elszenvedett későbbi háborús veresége teszi lehetővé.10 7 A Magyarországgal szembeni ellenszenve jegyében Sztálin már 1941. decemberében, a Moszkvában időző brit külügyminiszternek, Anthony Edennek azt mondotta: „Magyarországnak meg kell kapnia megérdemelt büntetését a háború során elkövetett tetteiért".108 Tanulmányunkkal ellenben azt kívántuk bizonyítani, hogy Magyarország sorsa már az 1941-es hadba lépése előtt megpecsételődött. Fordította: Zsúpos Attila 106 Pritz Pál: 'La crise de guerre internationale et la Hongrie, 1938-1941'. In: La Hongrie dans les conflits du XXe siècle, Guerres mondiales et conflicts contemporains, 2001, 200. sz, 80.; Szakály Sándor: Magyar hadba lépés a Szovjetunió ellen 1941-ben. In: Mérlegen a XX. századi magyar történelem. Értelmezések és értekezések. Szerk. Püski Levente - Valuch Tibor. Debreceni Egyetem, Debrecen, 2002, 118. 101 Ungváry Krisztián: 'Magyarország szovjetizálásának kérdései'. In: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Szerk. Romsics Ignác. Osiris, Bp, 2002, 292. 108 Derek Watson: 'Molotov, the Making of the Grand Alliance and the Second Front 1939-1942', Europe-Asia Studies, 2002. 1. sz. 58, Oleg A Rzhesheusky: War and Diplomacy. The Making of the Grand Alliance. Documents from Stalin's Archives. Harwood Academic Publishers, London, 1996, 11.
