Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161

GRATZ GUSZTÁV ÉS A „NÉPINÉMET BAJTÁRSAK" VISZONYA 181 Az esetleges amnesztia külföldön gyakorolt hatása szempontjából eltérőek lehetnek a felfogások. Lehet valaki azon a felfogáson, hogy a német kisebbségi körök Bäsch körül tömörült elemei azt a nemes gesztust, amelyet az amnesztia jelentene, megfelelően honorálni fogják azzal, hogy a maguk részéről is korrekt magatartást tanúsítanak. Lehet valaki azon a nézeten, hogy az amnesztia csak bátorításul fog szolgálni egyes túlzó elemek számára, akik azt azzal az élénk fantáziával, amellyel rendelkeznek, esetleg úgy fogják feltüntetni, mintha a magyar kormány külföldi nyomásra lett volna kénytelen Baschnak kegyelmet adni, amiből azután arra következtethetnének, hogy a jövőben hasonló esetek szintén büntetlenül fognak maradni. Ez az aggály kétség kívül komoly. A magam részéről a személyek ismeretében azt tartom, hogy a németség túlzó elemei között lesznek olyanok is, akik az első, és olyanok is, akik a második felfogást fogják támogatni. De viszont azt tartom, hogy az ítélet végrehajtása is csak azokra lesz elriasztó hatással, akik az első felfogást vallják magukénak, míg a mozgalom fanatikusai az ítélettől egyáltalában nem fogják elriaszttatni magukat. Sőt, tartok tőle, hogy e fanatikusok egyike-másika egyenesen provokálni fog ilyen olcsó vértanúságot, abban reménykedve, hogy annak ellenértékét előbb-utóbb külföldön meg fogja találni. Bizonyos lehetőség van arra, hogy az ítélet végrehajtása esetében a hasonló perek sorozata fog szükségessé válni, - a régi nemzetiségi perek4 mintájára, amelyek pedig egyáltalában nem jártak olyan eredménnyel, amely reményt nyújtana arra, hogy ez úton egy mozgalmat el lehet fojtani. Mindezeket egybevetve, a magam részéről határozottan az ügynek kegyelmi úton való elintézését tartanám előnyben részesítendőnek. Bäsch ez idő szerint azt mondogatja, hogy nem akar kegyelmet kérni. Mivel azonban már egyszer folyamodott amnesztiáért,5 feltehető, hogy erre most is rávehető lesz. Ez esetben nyilatkozatot lehetne tőle kérni, hogy bizonyos számú éven át kisebbségi politikával nem fog foglalkozni. Még jobbnak tartanám, — ha ez az út járható, — hogyha Bäsch ellenfelei kérnének részére amnesztiát, ami megnehezítené annak a felfogásnak terjesztését, hogy a kegyelem külföldi nyomás révén adatott meg. Jegyzetek a 6. sz. dokumentumhoz 1 Gratz téved, amikor levele hiányzó keltezését később így rekonstruálja. „1935 végén vagy 1936 elején", hiszen a Magyar Királyi Kúria, mint legfelsőbb bírói fórum, 1936. június 24-én hozta meg döntését, amellyel jogerőre emelte a Bäsch „nemzetgyalázási" perében a pécsi ítélőtábla által hozott, 3 hónapról 5 hónapi fogházra súlyosbított másodfokú ítéletet. A levél valószínű kelte 1936. június vége, vagy július eleje lehetett. A címzett, Gömbös Gyula, ekkor már halálos beteg volt, a miniszterelnöki teendőket Darányi Kálmán látta el. 2 A levél a továbbiakban az inkább közkegyelem jelentésű amnesztia kifejezést használva, tulajdonképpen olyan értelmezés lehetőségét sem zárná ki, hogy a kegyelemben részesítés a nemzetgyalázási perek kategóriájára általában is alkalmazható volna, és így különösen jó hatást tenne, ámde a levélnek főleg a befejező részéből határozottan az világlik ki, hogy az adott ügyben kifejezetten egyéni kegyelem gyakorlását javasolja. De a „volksdeutsch" csoport előtt is ismeretes volt, hogy Gratz már hónapok óta általánosságban lépett fel nyilvánosan is az effajta perek beszüntetéséért, s Huss is ebben az értelemben mondott hangsúlyos köszönetet Gratznak, a hozzá intézett 1936. november 16-i levelében, amikor már sejteni lehetett, hogy Kozma Miklós belügyminiszter decemberre előirányzott berlini tárgyalásain szóba fog kerülni Bäsch és más nemzetgyalázásért elítéltek amnesztiában részesítésének kérdése. 3 Külső (értsd: a határon túli magyarság érdekében folytatott). 4 Az 1918 előtti évtizedek sorozatos nemzetiségi pereire gondol. 5 Az 1935. április 17-i másodfokú ítéletet követően nem Bäsch, hanem ügyvédje folyamodott az igazságügy-miniszterhez - pertörlést kérve. Bäsch e perének iratai egyébként mindeddig nem kerültek elő.