Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
GRATZ GUSZTÁV A BRESZT-LITOVSZKI BÉKETÁRGYALÁSOKON 159 az a földdarab. Talán azt lehetne Czernin grófnak a szemére vetni, hogy anélkül tett a tárgyalópartnerének fontos ígéretet, hogy a térképet megnézte volna. De a helyzet akkor tulajdonképpen olyan volt, hogy bármit mutatott volna is neki a térkép a szerződés tárgyát képező területek fontosságáról, ő a békét akkor is megkötötte volna. Hogy az Ukrajnával kötött béke megérte-e azt az áldozatot, amibe került nekünk, az éppen hazautazásunk idején rendkívül kétséges volt. A kijevi Rada helyzetéről szóló hírek, amelyek még Breszt-Litovszkból való elutazásunk előtt eljutottak hozzánk, egyre aggasztóbbak voltak. Az ukrán delegátusok nem is mertek hazaindulni. Egyébként nem is juthattak el Kijevbe, hacsak nem nagy kerülővel, mert a közvetlen út a bolsevikok által ellenőrzött vidéken vezetett át. Az ukrán delegáltak elutazásuk előtt sürgősen katonai segítséget kértek a németektől, de csak azt az ígéretet kapták, hogy az ukrán nemzetiségű hadifoglyokat felfegyverzik és hazaküldik. Az ukránok azonban ettől a legkevésbé voltak boldogok. Ljubinszkij úgy vélte, a polgárháború sajátos dolog, nem lehet tudni, hogy a hadifoglyok végül is kinek az oldalán kötnek ki. Czernin gróf azonban a kijevi Rada erőteljesebb katonai támogatását is pártfogolta, és amikor azt mondtam neki, nincs a világon az a hatalom, amelyik egy 30 milliós népet arra tudna kényszeríteni, hogy megtartson egy olyan kormányt, amelyet nem akar, Czernin nagyon helyesen azt felelte, hiszen mi nem a Radának akarunk segíteni, hanem a nekünk megígért ukrán gabonát akarjuk megkapni, aztán miattunk a Rada kormánya el is tűnhet. Czernin nem osztotta azt az aggályt, hogy ez az akció a mi munkásságunk körében rossz hangulatot váltana ki, mert most mindenki számára a kenyér a legfontosabb. Ebben Czerninnek igaza is volt. Ebben az összefüggésben hívtam fel a figyelmét Czernin grófnak arra, hogy az Ukrajnának nyújtott katonai segítség lehetőséget teremt számunkra, hogy engedményeket kérjünk tőle. Elsősorban az jöhetne szóba, hogy Ukrajna visszaadná nekünk azt a jegyzőkönyvet, amelyben köteleztük magunkat arra, hogy Kelet-Galíciából önálló koronatartományt csinálunk. De az sem kizárt, hogy ez alkalommal területi engedményeket is elérhetünk — például Cholm esetében. Czernin ezzel nagyon egyetértett. Ismét nagy reményeket táplált, hogy az ausztro-lengyel megoldás6 4 megvalósítható, egyszerűen azért, mert német részről nemcsak Kühlmann, hanem Hoffmann sem tartja lehetségesnek a független Lengyelországot, sem pedig Lengyelországnak Németországhoz való csatolását nem kívánják. Czernin remélte, hogy a lengyelek ellenállásával meg lehet birkózni. Úgy vélte, először a lengyeleket Cholm ügyében bizonytalanságban kell tartani, aztán ha lecsillapodott a nyugtalanságuk, akkor Lemberg elvesztésének lehetőségével kell megijeszteni őket, és ha ez hat, akkor néhány Németországtól kicsikart engedménnyel és az ukrán koronatartomány határainak megváltoztatásával, melynek során Lemberg Lengyelországban maradna, új alapot lehetne teremteni a Lengyelországgal történő megegyezéshez. 64 Számos elképzelés született az első világháború során a központi hatalmak által elfoglalt Orosz-Lengyelország sorsával kapcsolatban. Felmerült, hogy létrehoznak egy német protektorátus alatt álló Lengyelországot (kislengyel megoldás), vagy a Monarchiához csatolják ezen lengyel területeket (ausztro-lengyel megoldás).
