Századok – 2006

KRÓNIKA - H. Balázs Éva (1915-2006) (Krász Lilla) 1601

1602 KRÓNIKA 1939-ben jelent meg a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakán akkor frissen végzett ifjú Balázs Éva első, Kolozs megye kialakulásáról szóló kötete, amely doktori disszertációjának rövidített változata. A munka annak lenyomata, hogy a múlt század harmincas-negyvenes éveiben Trianon után és a második világháború pusztításai előtt, hogyan lett valaki — akinek író-pedagógus családi hátteréből is adódóan inkább literátus hajlamai voltak és esszéírónak született — településtörténész. A pályáját középkorkutatóként kezdő történész már egyetemista éveitől kezdődően a Mályusz Elemér alapította népiségtörténeti iskolához tartozott, mígnem a csoportosulást a második világháború után szétverték, vezetőjét pedig a tudományos élet szélére szorították. A Kolozs megye középkori településtörténetének tanulmányozásával eltöltött évek a Mályusz-tanítvány Balázs Éva számára életre szóló útravalót jelentettek: a széleskörű forrásismeretre alapozó mesterségbeli tudást, a latin, német nyelvű kéziratok bravúros olvasási és értelmezési készégét ebből az iskolából hozta magával. A doktorátus megszerzése után H. Balázs Éva — tanítványainak, így e sorok írójának tanárnője — 1939 és 1941 között a Teleki Pál alapította Államtudományi Intézetben gyakornokoskodott. A településtörténet azonban továbbra is meghatározó maradt életében, bár a tárgyalt korszakhatár „feljebb tolódott" az újkor irányába. Ebben az időszakban, éppen a német hadi és ideológiai előretörés idején keletkezett a Tolna és Baranya megyék török megszállást követő sváb betelepítésével foglalkozó írása. A 16. századi dézsmajegyzékek és 18. századi adóösszeírások összevetésével azt mutatta ki, hogy a török hódoltság alatt a tárgyalt zónában fennmaradt a magyar lakosság folytonossága, ezek a vármegyék soha nem váltak „tiszta" német területekké. A világháborút követően előbb a Tájékoztatási Minisztériumban, majd a miniszterelnökség 1848-as centenáriumi bizottságának történész előadójaként eltöltött mintegy két esztendő után H. Balázs Éva 1949-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa lett, 1961-ig. Pontosan 1949-ben, amikor az intézet különböző tematikákkal munkaközösségeket indított az egyetemi tankönyvek megírására, tanárnőnkre — saját bevallása szerint is számára teljesen váratlanul — a II. József korát tárgyaló korszakot osztották. Az elkészült első, hatalmas helytartótanácsi levéltári anyagot feldolgozó, József parasztpolitikáját tárgyaló verzió 1954-ben jelent meg nyomtatásban. A munka utólagosan idegen kéz által betoldott mondataival, egyes lábjegyzeteivel egyúttal egy korszak sajátos lenyomata is. Amikor 1962-ben megjelenik az egyetemi tankönyv, tanárnőnk már az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa. A tankönyv Mária Terézia uralkodásának évtizedeit és a jozeflnus időszakot tárgyaló fejezeteinek újragondolása és kiteljesítése H. Balázs Éva egyik fő műve, az 1987-ben kiadott Bécs és Pest-Budája, amely 1989-ben jegyzetapparátussal az ún. tízkötetes Magyarország története negyedik kötetében jelent meg. Ez a felvilágosodás korának Magyarországáról szóló, több évtizeden át érlelt szintézis valójában azt is tükrözi, miként volt lehetséges tanárnőnknek Marczali Henrik háromkötetes II. József monográfiája után az 1950-es, '60-as, majd '80-as években a magyar történetírás által ideológiai okokból mostohán kezelt 18. századról újat hoznia, és önállóan — ám időről-időre önmagával is feleselve, önmagát is