Századok – 2006

KRÓNIKA - H. Balázs Éva (1915-2006) (Krász Lilla) 1601

KRÓNIKA H. BALÁZS ÉVA (1915-2006) Nemes szigorúság, megfellebbezhetetlen ítéletek, bölcs éleslátás, bámulatra méltó önirónia, kiapadhatatlan kíváncsi érdeklődés, szellemi nyitottság, derűs optimizmus, szeretetteljes, tiszta tekintet, pajkos, mi több huncut játékosság, szuverén gondolkodás, elegáns mondatfűzések, szokatlan, sokszor merész jelzők - csak néhány életképszerű, jellemző tulajdonság, amelyek a pályatársak, tanítványok több generációja számára így együtt csakis a 20. századi magyar történetírás egyik legkiemelkedőbb személyiségéhez, a 2006. február 15-én elhunyt H. Balázs Éva professzorasszonyhoz köthetőek. „A költő nem lesz, hanem születik" - a római szentencia alighanem a történészre is igaz. H. Balázs Évára feltétlenül. Saját bevallása szerint nem történésznek készült, de több, hol kényszerű, hol tudatosan választott kitérő után a 18. század második felének évtizedei, annak nagyszerű és kevésbé nagyszerű „figurái" megtalálták őt. H. Balázs Éva a felvilágosodás korának kutatói körében megkerülhetetlen életművet teremtett: nemcsak kiadott köteteivel, tanulmányaival, szerkesztett munkáival, hanem nemzetközi mércével mérve is páratlanul hatékony tudományszervezői és pedagógiai tevékenységével. A nyomtatásban megjelent szakmai életmű számszerűleg nézve talán nem különösen nagy: két alapműnek számító monográfia, közel másfélszáz tanulmány, több forráskiadvány, 1967 és 1976 között az Akadémiai Kiadó „Életek és korok" sorozatának 28 szerkesztett kötete, számos nemzetközi konferencia kiadványának és emlékkönyvének szerkesztése. Ezek mindegyike franciásan könnyed esszéstílusban megírt míves mestermunka, amelyek mögött a források elmélyült ismerete, kemény, szigorú tudományos igényesség, szakszerűség, és ahol kell, pszichologizáló empátia rejlik. Munkáinak egy jelentős része a kádári éra éveiben jelent meg külföldön, nevezetesen az 1960-as, '70-es, '80-as években közel félszáz dolgozat, elsősorban német és francia nyelvű, rangos szakmai folyóiratokban és kötetekben. Ezek beszélő számok: jelzik egyrészt a professzorasszony témaválasztásainak és a feldolgozás módjának az aktuális nemzetközi trendekkel harmonizáló, „ösztönös" modernségét, de mutatják azt is, hogy H. Balázs Éva ezekben az évtizedekben többet idézett, elismertebb történésznek számított külföldön, mint hazájában. A külhoni intellektuális jelenlét azonban még az elmúlt tizenöt esztendőben is meghatározó volt. Angolul és japánul is napvilágot látott bővített formában az egykor egyetemi tankönyvnek szánt, majd Bécs és Pest-Buda a régi századvégen címmel külön kötetben megjelent, a Habsburg Monarchia és Magyarország 18. századi kapcsolatát tárgyaló munka. A hagyatékban pedig megtaláljuk Berzeviczy Gergely reformpolitikusról szóló biográfiájának kiadásra váró, kéziratos angol fordítását.