Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Petric; Hrvoje: Koprivnica u 17. stoljecu. Okolis; demografske; drustvene i gospodarske promjene u pogranicnom gradu (Ism.: Varga Szabolcs) 1587

1588 TÖRTÉNETI IRODALOM igen töredékesen — a korai századoktól kezdve viszonylag nagy mennyiségben, nem kerültek feldolgozásra, magyar munkák vajmi keveset merítenek belőlük. Hasonló a helyzet a kora újkori várostörténet kardinális kérdésének számító várépítések feltárása terén, mert hiába jelentek meg már az 1540-es években itáliai építőmesterek Varasdon és az előterét oltalmazó vend végvárakban, eddig ez nem inspirálta a magyar történetírást arra, hogy ezt a régiót ebből a szempontból is kutatási területté nyilvánítsa. Pedig érdemes lenne, hiszen a horvát történeti kutatások — sajátos fejlődés következtében — a magyarnál jobban decentralizáltak, így nem egy esetben komolyabb tudományos kutatások folynak évtizedek óta vidéki városokban is. Az egyik ilyen központ a Dráva közelében fekvő, Kőrös megyei egykori Kapronca (ma Koprivnica), ahol az eredetileg földrajzos végzettségű Dragutin Feletar professzor irányította Meridijani Kiadó (nyomdai székhelye: Samobor, webcím:www. meridijcini.com) immár tizenkét esztendeje jelenteti meg a nevében többször megújult, ma Meridijani néven futó földrajzi-történeti, ismeretterjesztő folyóiratot. Ugyanitt 2002 óta évente általában kétszer kerül kiadásra a szűkebb szakmai közösségnek szóló — magyar történészek cikkeit is közlő — Podravina című tudományos lap, amely deklaráltan a Kőrös, Várasd és Verőce megyék Dráva menti területeit magába foglaló térség történeti-földrajzi kutatásait tűzte ki célul. (Az érdeklődők munkáját nagyban segíti, hogy folyamatosan bővülő, rengeteg teljes cikkel feltöltött elektronikus oldaluk könnyen kezelhető: www.podravina.net.) Mindezeken túl 2005 tavaszán indult útjára az Ekonomska i ekohistorija című tudományos folyóirat, amely „hallgatva az idők szavára" a térséggel kapcsolatos gazdaság- és környezettörténeti publikációkat jelentet meg. A munka komolyságát jelzi, hogy az 1996 óta létező Triplex confinium nemzetközi kutatási programnak (webcím:www.ffzg.hr/pov/zavod/triplex) a térség kutatását összehangoló alcentruma ugyancsak Kaproncán működik, nevezetesen a fenti folyóiratok szerkesztésében ugyancsak aktív szerepet betöltő Hrvoje Petrié vezetésével. A fiatal horvát történész már több komoly munkával a háta mögött, monografikus igénnyel dolgozta fel Kapronca vár és város 17. századi történetét, amelynek recenzálása során tapasztalt érdekességek vezettek a talán szokatlan módon, ám a kötet megértéséhez nélkülözhetetlen hosszúra nyúlt bevezetőhöz. Petric a bécsi, budapesti, gráci és zágrábi központi levéltárak forrásain túl, a regionális archívumokban őrzött iratokat is feltárta, így valóban igazi alapkutatásokat végzett. Mindezt annak ellenére tette, hogy kutatásának voltak előzményei, a 20. század elejétől kezdve ugyanis a pozitivista horvát történészek, elsősorban Rudolf Horvát, Emilij Laszowski és Radoslav Lopasic — majd később a még Budapesten született, kaproncai múzeumigazgató, Leander Brozovié — is publikáltak forrásokat a város történetéről. Sőt, 1943-ban Kapronca szabad királyi város történetének első feldolgozása is megtörtént (Rudolf Horvát: Poviest slob. i kr. grada Koprivnice. Zagreb 1943), és később külön megírták a település középkori történetét is (Nada Klaic: Koprivnica u srednjem vijeku. Koprivnica 1987). Az ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az 1356-ban szabad királyi városi rangra emelt Kaproncára vonatkozóan — még akkor is, ha az a 15. században magánkézbe került — egyáltalán nincs releváns magyar nyelvű munka, így vizsgálatakor csupán horvát szerzők műveire hagyatkozhatunk. Pedig mellette haladt el a Via magna néven ismert, Kálmán király óta folyamatosan használt útvonal, és a város fontos piaci központ is volt a középkorban. 1526 után az állandósuló török előrenyomulás következtében hamar a szlavón (vend) végvidék legfontosabb pillérévé vált, a közelben fekvő Szentgyörgy és Prodavíz (ma Virje) várakkal egyetemben. Az 1546-ban szétdarabolt Hampó családi örökség itteni uradalmai őrizték a Dráva útvonalát, és próbálták megszűrni a Varasd és Stájerország felé irányuló török portyákat. A város 1547-ben került I. Ferdinánd király birtokába, aki 1548-ban a Magyar Kamara pénzügyi hatáskörét fenntartva ormosdi Székely Lukácsot nevezte ki kapitányává. Neki az volt a feladata, hogy a Verőce és Gorbonok elfoglalása után közvetlen határvárakká vált településeket bekapcsolja a szlavón védelmi rendszerbe. Éppen ezért a neves itáliai „várfundáló mester", Domenico del'Allio mellett Kapronca, Kőrös, Szentgyörgy, Iváncs modern megerősítésében hosszabb-rövidebb ideig közreműködött del'Allio testvére, Giovanni, Paul Paris, Andrea Maderni, Francesco Marmoro is. Nekik is köszönhető, hogy Sziget 1566-ban, majd Kanizsa 1600-ban történt eleste után is, immár mélyen a dunántúli hódoltság hátában tartani tudták magukat e várak helyőrségei, egészen a török uralom végéig, és Kapronca védői több esetben tevékenyen részt vettek a Balaton és a Dráva közötti végvidék védelmében. Mindezekről az eseményekről és jelenségekről jól tudósít Petric munkája, amely egészen a felszabadító háborúkig mutatja be a város történetét. A kötet nagy előnye, hogy túllép a hagyományos esemény- és politikatörténet beidegződésein, és sokkal nagyobb terjedelemben tárgyalja a társadalom, művelődés és gazdaság kérdéseit.