Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Petric; Hrvoje: Koprivnica u 17. stoljecu. Okolis; demografske; drustvene i gospodarske promjene u pogranicnom gradu (Ism.: Varga Szabolcs) 1587

TÖRTÉNETI IRODALOM 1587 szíttetett el az augsburgi Paul Mayr szobrásszal. A szintetizáló igénnyel megírt tanulmány figyelmet fordít a magyarországi főpapság, az esztergomi érsekek temetkezési kultúrájára is. Miután a főpapi székhelyet, Esztergomot 1543-ban elfoglalta a török, az érsekség Nagyszombatba költözött. Nagyszombat mégsem vált a főpapok kizárólagos nyughelyévé: Pozsony és Nagyszombat presztízse rivalizált egymással. A katolikus megújhodás világi támogatói, élen a nádorral, Esterházy Miklóssal (1625-1645) eredetileg szintén a nagyszombati jezsuita templomot tüntették ki figyelmükkel, ám a 17. század második felében már az újonnan megszerzett uradalmi központ, Kismarton ferences temploma vált az Esterházyak temetkezési panteonjává. A szerző — ellentétben a kötet sok más szerzőjével — szinte ugyanolyan súlyt fektet a halotti pompák vizsgálatára, mint a sírhelyekre, síremlékekre. Véleményünk szerint ez így helyes, a kötet alcímében feltüntetett temetkezési kultúra (Begräbniskultur) a ceremóniák területét is felöleli. A szerző külön figyelmet szentel a halottas menet látványelemeinek értelmezésére, és kiemeli a törökök elleni csatában elhunyt Esterházy fivérek 1652. évi nagyszombati temetésének jelentőségét. Ezután gazdag tárgyismerettel mutatja be a magyarországi főpapi és nemesi síremlékek típusait. A női síremlékekkel is foglalkozó Pável Král tanulmányára rímel Pálffynál Erdődy Anna (tl577) síremlékének bemutatása. Az elhunyt asszony a későbbi neves nádor, Illésházy István első felesége volt, és domborműves fali síremlékén a megfeszített Krisztus alakja előtt férjével együtt imádkozik. (A síremlék töredékes formában jelenleg a pozsonyi dóm kriptájában található.) Jó hogy, méltó helyet kap a szerző értékelésében a tumba, a kőből faragott, figurális fedőlappal zárt sírszekrény típusa, például Dobó István (tl572) síremléke (jelenleg az egri Vármúzeumban). Itt a szerző hangsúlyai Andreas Zajic tumbák népszerűségét értékelő nézeteivel harmonizálnak. A különböző tanulmányokban kifejtett gondolatok közötti „áthallások" különösen a közép-európai régió temetkezési hagyományaival foglalkozó írásokban sokasodnak meg, mutatván, hogy a helyi specifikumok ellenére a régiónak a funerális kultúra területén sok közös vonása volt. A záró tanulmány így — önmaga tárgyán túlmutatóan — az általánosítható vonások megrajzolására is felszólít, és termékeny asszociációs körével a temetkezési kultúra további kutatására ösztönöz. Összességében megállapítható, hogy a kötet óriási előrelépést jelent Európa temetkezési hagyományainak vizsgálatában, és a szerkesztő bevezető szavait igazolva egészen új ismereteket hoz a kora újkori európai társadalom szerkezetéről és mentalitásáról. Szabó Péter Hruoje Petric KOPRIVNICA U 17. STOLJECU Okolis, demografske, drustvene i gospodarske promjene и pogranicnom gradu Meridijani. Samobor 2005. 346 o. Bibliotheca história Croatica Knjiga 36. KAPRONCA A 17. SZÁZADBAN A környék és a demográfiai, társadalmi és gazdasági változások a határmenti városban A magyar várostörténeti kutatások vitathatatlan eredményeik dacára joggal tekinthetőek féloldalasnak és egy szempontból talán még történelmietlennek is. A magyar történetírás érthetetlen (feltehetően elsősorban nyelvi) okokból alig szentelt figyelmet a Magyarországgal hosszú évszázadokon át államjogi kapcsolatban álló horvát területek, de még a Magyar Királyságnak sokáig integer részét képező Szlavónia városfejlődésének sem. Kivétel jelent e tekintetben a Vasi Szemle 1973. évi 1. száma, amelyben az előző esztendőben Kőszegen megtartott Mogersdorfkonferencia-sorozat színvonalas előadásai jelentek meg rövidítve magyar nyelven. A 19. században főként közjogi kérdések uralták a térség kutatását, az azt követő évtizedek pedig egyszerűen kiradírozták a vizsgálandó feladatok közül a Drávától délre fekvő területek városiasodásának problémáját. Ez igaz az Árpád-kor, a késő középkor és a kora újkor esetében is. Nem kerültek kiaknázásra a különféle adóösszeírások, vármegyei iratok, és ezért egy üdítő kivételtől eltekintve — abszurd módon — a középkor végi magyarországi népesség számának hipotetikus meghatározásakor is következetesen kimaradtak a szlavón vármegyék adatai. Hasonló a helyzet a piackörzetek rekonstruálása terén, valamint a városiasodás és koldulórendek viszonyának kutatásában is. Hiába maradtak fenn Zágráb és Varasd szabad királyi városok levéltári anyagai — az előbbi