Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Macht und Memoria. Begräbniskultur europäischer Oberschichten in der Frühen Neuzeit (Ism.: Szabó Péter) 1582

TÖRTÉNETI IRODALOM 1585 zentáció irányában fejlődött. A berlini helyőrségi templom a tehetős katonatiszti famíliák temetkezőhelyévé vált, miközben temetőjében a szegényebb katonacsaládok elhunytjai kaptak nyughelyet. Ezekkel rangban versengett az Invalidus-temető, az obsitosok, hadirokkantak, hősi halált haltak nyughelye. A könyv utolsó, A Habsburg Monarchia példája című fejezete hat tanulmányt foglal magába. Andreas Zajic Centrum és periféria között. Az alsó-ausztriai nemesség memoriális nézetei és politikai integrációja a késő középkorban és a kora újkorban című írása megállapítja, hogy a tartomány nemesei számára a sírhely megválasztásában családi vérségi kapcsolatok folytonosságának feltűntetése játszott döntő szerepet. Az 1590-ben elhunyt Michael Teufelt, Guntersdorf urát például abba a Gars-Thunau-i (Horn) plébániatemplomba temették el, melyben apja, György nyugodott. Ez azért sokat mondó, mert az ifjabbik Teufelnek már nem tartozott uralma alá az apja sírhelyét magába foglaló terület. A fiúági folytonosság jelzése tehát ez esetben fontosabb volt annál a szándéknál, hogy a nagyúr saját uradalmán, örökösei javára reprezentáljon. A szerző a síremlékek típusait vizsgálva megállapítja — mintegy a funerális reprezentáció problémájaként —, hogy a síremlékek látogatottságát nem feltétlen a művészi esztétikai igényesség döntötte el. A templomtérben szabadon álló tumbák (sírszekrények) körüljárható jellegüknél fogva különös népszerűségre tettek szert. II. Niklas Graf zu Salm und Neuburg grófjának 16. század első feléből származó tumbája Bécsben, egykor a Schotten-, ma a Votivkirchébcn jól példázta ezt. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az alsó-ausztriai nemesség különösen bőséges feliratokkal látta el epitáfiumait, amelyekkel önképét, életének örökül hagyott lényegét igyekezett leírni. Ingeborg Schemper-Sparholz A kora újkor síremlékei a bécsi udvar befolyási körében. Tervezés, típus, nyilvánosság és mediális használat című tanulmánya tekinthető egyfajta síremlék-, halotti kép- és epitáfium-katalógusnak is. A szerző írására egyaránt jellemző a pozitivista, adatfeltáró igényesség és a Gesamtkunstwerk-szemlélet. A funerális hagyományt nemcsak a síremlékek centrumba helyezésével vizsgálja. Érdeklik a tervrajzok, a nyomtatott gyászjelentések, az emlékérmék is. Azt a folyamatot ábrázolja, ahogy egy-egy nemesi família —- a Habsburg-dinasztia mintájára (Augustinerkirche, azaz az Agostonosok temploma) — megpróbál saját képére alakítani egy-egy templomot. A panteon alakítási kísérlet különösen tetten érhető a Trautson család részéről az 1670-es évek tájékán Bécs egyik meghatározó jelentőségű templomában, a Michaelerkirchében. A következő tanulmány esetében megint a kiváló szerkesztést kell dicsérnünk, mert Mark Hengerer Nemesi sírok a 18. században Bécsben. Megfigyelések a nemesi emlékezet archeológiájához című írása szervesen kapcsolódik az előbbi tanulmány tanulságaihoz. Hengerer a maga „rálátásos", összegző szemléletével sorra veszi Bécs legfontosabb templomait a funerális kultuszok és a temetkezési népszerűség tekintetében. Megállapítja, hogy az Augustinerkirche a 17. század második harmadától kezdve vált a Habsburg-dinasztia szakrális emlékhelyévé. Az uralkodó család azonban nem akart kizárólagos ura lenni templomnak, sőt arra törekedett, hogy a velük együtt működő társadalmi csoportokkal reprezentáljon. így nyerhettek főnemesi famíliák oltárokat és öröklődő sírhelyeket a templomban. Abban viszont, hogy a templom később befogadhatta katonák, tudósok, orvosok sírhelyeit is, a Habsburg Monarchia és hivatali tisztségviselőinek egészen új és a 18. századra jellemző viszonya mutatkozott meg. A temetkezés szempontjából a Hofburg bejáratával szemben lévő Michaelerkirche az udvar közeli főnemesek legintenzívebben használt szakrális terévé vált. A Minoritenkirche (minorita templom) a Hofburgtó\ kissé távolabb az egykori nemesi negyedben áll, a főnemesek előtt ez a templom mégsem volt népszerű, így csak kevesen tettek itt örökíthető sírhelyekre alapítványt. Az is különös, hogy a nemesi negyed legnagyobb presztízst élvező utcájának (Herrengasse) végén álló Schottenkirche miért szorult háttérbe a funerális törekvések területén. A szerző grafikont is közöl Bécs templomainak népszerűségi mutatóiról a funerális hagyományok tekintetében. A tanulmány sok fontos kérdést vet fel a funerális kultuszok iránt érdeklődők számára. Hol és hogyan lehetett a dinasztiának demonstrálni alattvalóihoz való viszonyát a temetkezési kultúra területén, hol és hogyan lehetett a felsőbb társadalmi szintek tagjainak lojalitásukat kimutatni a dinasztia iránt? A térhasználat, a térszimbolika problematikájához is értékes adalékokat nyújt a szerző. Pável Kral Halál, temetés, sírok. A cseh nemesség temetési rituáléja, mint a reprezentáció és az emlékezet eszköze című tanulmánya fontosnak tartja a temetési szertartások vizsgálatát is. Ezekről az ünnepségekről megállapítja, hogy nem annyira a temetés jelenének, hanem a jövőnek szóltak, és emelték a família rangját, melyből az elhunyt eltávozott. A tanulmány azokat a ceremoniális kérdéseket teszi föl, melyekkel a kötet tanulmányai keveset foglalkoztak. Majd minden