Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ein Zweigeteilter Ort? Hof und Stadt in der Frühen Neuzeit (Ism.: Dominkovits Péter) 1575

1576 TÖRTÉNETI IRODALOM lekezeti-társadalmi folyamat, a korai reformáció húzódott meg; az a „reformált hitű" városvezető elit és a régi hitű (katolikus) földesúr között robbant ki. A város és az udvar ambivalens viszonyát bemutató összefoglaló referátumot követően Holger Th. Gráf a felvilágosodás, majd a polgári liberalizmus kisfejedelemségeket illető kritikája miatt a történeti kutatásokban napjainkig elhanyagolt, közel 300 kisebb rezidenciavárosból történeti, topográfiai elemzés révén két teljesen eltérő fejlődésűt mutatott be. A Frankfurt am Maintói kb. 40 km-re északra, a középkorban fontos távolsági kereskedelmi utak mentén fekvő Butzbach több évszázados szerves fejlődés révén kora középkori falusi gyökerekből a 16. század végére a hesseni fejedelmi ház rezidenciájává vált. (Pl. vásári funkciók, gazdasági szerepek nyomán a település lakói privilégiumokat nyertek, a földesúri hatalmat jelképező 13. századi vízvár a 14. századra lakó-és kaputornyos falrendszerré bővült, amihez az egymást váltó földesurak kastélyai, majd tisztviselők lakóházai épültek.) A fejedelmi udvar és ezzel szerves összefüggésben a város virágzását a 16. század vége és a 17. század első fele (Ludwig IV von Hessen-Marburg, Philipp II. Hessen-Darmstadt kormányzásának időszaka) jelentette. Butzbach további sorsát nem annyira a harmincéves háború okozta károk határozták meg, hanem inkább a tartományúri családon belüli változások. II. Philipp tartománygróf örökös nélküli halálát követően Darmstadban alakult ki az új barokk fejedelmi központ, Butzbach pedig hosszú távon a darmstadti főág mellék-, illetve özvegyi rezidenciájává vált. A Kasseltől 30 km-re nyugatra fekvő, a Waldeck fejedelmi család által birtokolt Arolsen fejlődéstörténete gyökeresen eltér a butzbachi példától, a több évszázados szerves városfejlődés (illetve „életút") helyett ugyanis itt a harmincéves háborút követő alapítások, tervezett barokk városok egyikével találkozhatunk. Georg Fridrich von Waldeck az 1650-1660-as években kastélyrendszer kiépítését kezdte el: egy korábbi reneszánsz kastélyt és egy új építésű nyári- és vadászkastélyt egy nagy alléval kötött össze. E fejedelmi lakást és reprezentációt szolgáló épületegyüttes — amelyhez először ellátó személyzet települt —jelentette a magját a későbbi Arolsennek. A 18. századtól a településen egyaránt megfigyelhetők a fejedelmi abszolutizmus reprezentációs, gazdasági, társadalmi törekvései és generációs késéssel a polgári településfejlődés jegyei (pl. 1749-1755: fejedelmi reprezentációs szféra kiépülése, 1763: új kastély építése mellett református, evangélikus, katolikus templomok, majd 1782-től városház építése). A főúri rezidenciák és város topográfiai különbözőségei mellett a szerző a helyi társadalomfejlődési modelleket is vizsgálta. Az eltérő fejlődési ívek mellett hangsúlyozta: a két szféra, az udvar és a város társadalma között mindkét helyen nagyon szoros és sokoldalú, időben változó, összetett kulturális és gazdasági kapcsolatrendszer alakult ki. A második nagyobb blokk az udvar és a gazdaság összefüggésrendszerét, városfejlődésre gyakorolt hatását elemzi. A közös Habsburg udvar és Bécs város gazdaságának összefüggésrendszerét a 17. század második felében tanulmányozó Andreas Weigl (Bécs) alapos historiográfiai bevezetőjében a 17-18. század fordulójától a 20. századig tekintette át a közgazdász-szerzők udvari fogyasztásról, az uralkodói, fejedelmi udvarok városgazdaságra tett hatásáról vallott nézeteit. Míg a korai merkantilisták (Johann Joachim Becher, Philipp Wilhelm Hörnigk) kritikusan szemlélték az udvar gazdaságra tett hatását, Wilhelm von Schröder az udvari fogyasztás élénkítő hatását hangsúlyozta, ami összefüggésben áll a fejedelem egyik feladatával, a pénzforgalom növelésével. Szinte az összes szerző elítélte ugyanakkor a túlzott- és luxusfogyasztást. Max Weber szerint az adó- és járadékszolgáltatások mellett a fejedelmi udvarok, elsősorban a 17. század derekától létrejött fő- és rezidencia városok, fogyasztásuk révén nagy jelentőséggel bírtak a modern állam, a korai kapitalizmus kialakulásában. Werner Sombart is hangsúlyozta: a kora újkori metropolisok nemcsak funkcionális részei a korai modern gazdaságnak, de nagyon fontos elemei a modern ipari társadalomba való átmenetnek is. Keyens munkássága a merkantilizmus rehabilitációját is eredményezte. Gideon Sjoberg kutatásai révén elkészült az iparosodás előtti város ideáltipikus gazdaságtörténeti modellje (1965). Az 1990-es évek ún. „generatív és parazita" városvitája nyomán hangsúlyossá vált a városok mezőgazdasági térséget átalakító szerepe. A meglévő eredmények ellenére is a szerző szerint a német nyelvterületen viszonylag csekély számú a kora újkori városgazdasági munka. Konkrét vizsgálatához Weigl két fontos problémát jelölt ki: egyrészt Bécs városa kora újkori készpénzbevételeiből mekkora arányú származott az udvarral kapcsolatos tevékenységekből, másrészt a külső- és belső gazdaság milyen jelentős tényezői származtak az udvar szükségleteiből? Az első kérdéskörre — a szakirodalomra építve — Bécs 1660 körüli, 15 éven felüli munkaképes lakosságának foglalkozásszerkezeti vizsgálatával, illetve az 1672/74. évi udvari költségelszá-