Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség és besúgóhálózat Magyarországon egy rendszerváltás fordulatos hónapjaiban (1860-1861) 1551

ÁLLAMRENDŐRSÉG ÉS BESÚGÓHÁLÓZAT MAGYARORSZÁGON (1860-1861) 1565 töttek. Erdélyben nem nőtt az ilyen jellegű kiadás, 1860-ban 2000, 1861-ben 1000 forintra rúgott az összeg. Horvátországban pedig 1860-ban 1600, 1861-ben 3800 forintot tettek ki az ilyen jellegű kiadások.4

9 Az államrendőrség bécsi központi irattárából is csak meglehetősen mozaikszerű információkat szerezhetünk. Nem véletlen ez, hiszen az ügynökök utáni hajsza természetes módon a korábbinál sokkal nagyobb óvatosságra késztette mind az ügynököket magukat, mind pedig alkalmazóikat. Worafka a következőképpen jellemzi a helyzetet Mecsérynek 1861 nyarán: „Mivel továbbá a páni félelem, hogy az emberek rendőrügynöknek ne tartsák, továbbra is él [az emberekben], s a magyarok nemzeti karaktere az efféle szolgálatot mindig is mint bűnt és hazaárulást bélyegzi meg, csak kettős feltétel mellett lehetséges néhány ügyes ügynök szerzése, mégpedig az egyik az, hogy biztosítani kell őket a kompromittálódás minden veszélye ellen, s nagyon jól meg kell őket fizetni, továbbá olyan helyzetbe hozni, hogy szabadon mozoghassanak, ahol csak szükséges." Ennek alapján három fő konfidensét havi fizetésük alapján csak „300 Ft"osnak, „200 Ft"-osnak és „120 Ft"-osnak nevezi, mivel azok ragaszkodnak hozzá, hogy soha semmilyen formában meg ne nevezze őket. Hozzáteszi, hogy a „200 Ft"-os nem hajlandó egyetlen tollvonást sem tenni, ezért a honorárium átvételét igazoló bizonylatot is Worafka kénytelen helyette kézjegyével ellátni. Végül Worafka Bécsben szóban fedte fel a miniszter előtt fő konfídenseinek kilétét.50 Worafka havi 900-1000 forintot költött informátorok fizetésére, mely összeget Mecséry is jóváhagyott 1861 nyarán. A már említett három személy apanázsát fedező 620 forint mellett a többiek, mint írja, 80, 60, illetve 50 forintot kapnak havonta. Számukat nem határozza meg, de ennek alapján összesen 8-9 fő alkalmazásával számolhatunk. Nem tartotta ezt Worafka elegendőnek, külön kiemelve, hogy a nemesi kaszinó látogatóinak rendszeres megfigyelésére szükséges lenne még megnyerni valakit. A kifizetett összegek — főként a kiemelt három fő esetében — valóban jelentősen magasabbak voltak, mint az a megelőző évtizedben átlagos volt. A nehézségek említése mellett kitért Worafka arra 49

Vorschuß-Vormerkbuch 1856-1870. HHStA, Informationsbüro, Annexe, Kt. 20f. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy többféle kiadást is fizettek ebből a fondból, például a német színházak titkos dotációját vagy egyes sajtóorgánumok támogatását. Josip Sokcevic báró horvát bán például 1861 márciusában kérte 15 000 forint folyósítását egy sajtóorgánum megindítására „illír nyelven". Ugyanekkor Vay Miklós 100 ezer forintot igényelt, hogy a küszöbön álló országgyűlési tárgyalásoknál a császári kormány részére barátokat tudjon toborozni" („...bei den bevorstehenden Landtags-Verhandlungen für die kaiserliche Regierung Freunde werben zu können"). Mecséry az előbbi kérést támogatta, míg Vayét nem. Mecséry előterjesztés-tervezete Ferenc Józsefnek, Bécs, 1861. márc. 27. HHStA, Informationsbüro, BM 59/1861. 50 „Da ferner der panische Schrecken, für einen Polizei Agenten zu gelten, fortan wirkt und nach dem National Karakter der Ungarn eine solche Leistung immer als ein Verbrechen und als ein Verrath an dem Vaterlande gebrandmarkt werden wird, so manche tüchtige Agenten nur unter der doppelten Bedingung zu gewinnen sein, daß dieselben zunächst gegen jede Compromittirung vollkommen sicher sind und daß sie sehr gut gezahlt und in die Lage versetzt werden, sich frei zu bewegen, wo es nöthig ist." Worafka jelentése Mecséryhez, Pest, 1861. júl. 25. HHStA, Informationsbüro, BM 59/1861. A többi rendőrigazgató által alkalmazott személyekről még kevesebb információ áll rendelkezésemre, de későbbi akták arra utalnak, hogy a többiek nem tartották feltétlenül szükségesnek, hogy még feletteseik előtt is titokban tartsák informátoraik nevét.