Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség és besúgóhálózat Magyarországon egy rendszerváltás fordulatos hónapjaiban (1860-1861) 1551

1564 DEÁK ÁGNES szári katonaság parancsnoksága részére átadja. A többi elnöki iratot, amennyiben megszűnik majd a rendőrigazgatóság, a vajdasági kormányzóság közvetítésével, vagy ha már az sem létezne, közvetlenül Bécsbe kellett küldenie. Az utasítást őrző levéltári aktában a következő tartalmú — minden bizonnyal Martina által beküldött — kötelezvények találhatók. „Kijelentem hivatali eskümre hivatkozva, hogy az általam vezetett hivatal titkos iratainak valamennyiét az iktatókönyvekkel, mutatókönyvekkel, a kompromittáltak listáival stb. tanú jelenléte nélkül titokban elégettem, és egyetlenegyet sem hagytam ki vagy tartottam meg."4

6 Friedrich von Lichtenstein herceg erdélyi kormányzó 1861. április végén küldte el a rendőrminiszter számára — a hozzá 1860. november végén érkezett felszólítás szerint — az ügynököket érintő aktákat és az elnöki iratok regisztrációját mind a kormányzóság, mind a nagyszebeni rendőrigazgatóság, továbbá a kolozsvári és a brassói rendőrbiztosságok anyagából. Mint írja, felszólította a kerületi elöljárókat is erre, de csak a székelyudvarhelyi elöljáró küldött be aktákat, a többiek jelezték, már korábbiakban megsemmisítették az iratokat, a regisztratúrából törölték az aktákra vonatkozó bejegyzéseket.47 Az informátori hálózat működése Nem meglepő ezután, hogy a helytartótanács, illetve a kancellária iratanyagában 1860. október-1861 ősze között szinte semmiféle közvetlen információ nem található az informátori hálózatra vonatkozóan. Ami van, az is csak közvetett adat: a rendőrminiszter rendszeresen felhívja a kancellár figyelmét egy-egy fontosabb bizalmas információra, tudomásulvétel és intézkedés végett. Azaz a rendőrigazgatók tovább működtették (ha lehet, még nagyobb körültekintéssel) hálózatukat, ám teljesen kikapcsolták a felügyeletből a magyar kormányzati szerveket. Sőt joggal úgy ítélték meg, hogy a kiélezett politikai helyzetben még inkább szükség van a pontos információkra, s mivel a rendőri szervekkel és azok alkalmazottaival szemben megnyilvánuló nyílt ellenséges hangulat folytán — ahogy Worafka fejtegette Mecsérynek — a rendőrtisztviselők kénytelenek „különösen visszahúzódni" a figyelem előteréből, még inkább szükség van megbízható informátorokra.48 A központi titkos rendőri alapból kifizetett összegek mindenesetre emelkedtek a megelőző évekhez képest. A magyarországi kiadásokra a megelőző évek 12 000 forintjához képest 1860-ban 15 000, 1861-ben 17 000 forintot köl-46 „Ich erkläre hiemit mit Berufung auf meinen Diensteis, daß ich sämmtliche bei dem von mir geleiteten Amte vorhandenen Reservatakten sammt Protocollen, Indices, Verzeichnissen der Compromittirten etc. ohne Zeugen geheim verbrannt und keine zurückgelassen oder zurückbehalten habe." Häusler к. k. járási segéd nyilatkozata, Billiet (Bilét, Torontál megye), 1861. jan. 27.; a rendőrminiszter utasításfogalmazványa Martinához, Bécs, 1861. jan. 12. HHStA, Informationsbüro BM 7274/1860. 47

Lichtenstein erdélyi kormányzó átirata Mecséryhez, 1861. ápr. 23. HHStA, Informationsbüro BM 7274/1860. 48 „...ihre Organe sich besonders zurückgezogen halten müssen". Worafka jelentése Mecséry rendőrminiszterhez, Pest, 1861. júl. 25. HHStA, Informationsbüro, BM 59/1861.