Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127

150 PAÁL VINCE bornokot és Horn kapitányt,4 1 osztrák-magyar részről engem, Csicsericset4 2 és Wulff kapitányt43 delegálták. A vacsora után Kühlmann engem kért fel, hogy vállaljam a bizottságban az elnöklést. Czernin azt tanácsolja, hogy utasítsam el ezt a megbízást. „Befogják Ont, és azt fogják mondani, Ön mindenbe belegye­zett, és nem tudunk majd különbékét kötni." Én azonban megnyugtatom, amennyiben kijelentem, hogy mindenképpen el fogom kerülni, hogy magamat olyan nagyon elkötelezzem. Habár már nemigen reménykedtem abban, hogy a bizottság gyakorlati eredményre jut, de ha a várakozás ellenére mégiscsak lehe­tőség mutatkozna rá, akkor azáltal, hogy az elnöklést vállalom, legalábbis meg tudom akadályozni, hogy egy másik elnök ezt a lehetőséget kihasználatlanul hagyja. Azonban már teljesen világos volt előttem, hogy az Oroszországgal való békéért folytatott törekvéseink olyan ellenfelekbe ütköztek, akikkel szemben nem tudunk érvényesülni, és akik, ha egyszer akcióba lépnek, erősebbek, mint Kühlmann és mint a német politika minden más tényezője. Ezek az ellenfelek Ludendorff és a legfelsőbb hadvezetőség voltak, akikkel, ha teljes súlyukkal fel­léptek, senki sem mert szembeszállni Németországban. A Trockijjal folytatott tárgyalásoknak a hadvezetőség által kívánt megszakítása és az azt követő elő­nyomulás Pétervár felé azonban olyan cél volt, amelyért az teljes befolyását kész volt latba vetni. Minél jobban előrehaladt Czernin a Trockijjal való tárgya­lásaiban, annál erősebb nyomást gyakorolt a kreuznachi főhadiszállás a csá­szárra, a kancellárra, a kormányra és von Kühlmann úrra, és annál szigorúbb utasításokat kapott Hoffmann tábornok, aki egyébként Ludendorffnak azt a formális ígéretet adta, hogy a helyzetet három napon belül tisztázza — termé­szetesen abban az értelemben, ahogy azt Ludendorff akarta. A határkérdés megvitatására felállított bizottság másnap összeült. Az orosz delegáltak — Pokrovszkij,4 4 Lipszkij4 5 és Altvater — nagyon kimerítő, rendkívül tárgyszerű előadást tartottak az egyes határkérdésekről. Érveik nagy része meg­győző volt. Mindenekelőtt elutasították a Moon-Sund-szigetek elcsatolását, amely­nek német birtoklása nézetük szerint lehetetlenné tenné Pétervár védelmét egy német támadással szemben. Azoknak a területeknek az elcsatolása is elfogadha­tatlan lenne Oroszország számára, amelyeken Riga, Libau4 6 és Windau4 7 kikötői fekszenek. Oroszország ezáltal ugyanis elveszítené télen is használható kikötőit, mert a megmaradt kikötők közül Pétervár az év öt, Reval4 8 az év három hónapjá­ban be van fagyva. Riga ezenkívül nagy katonai gyakorlótér. Végül arról pa­naszkodtak, hogy a Németország által javasolt határvonal a fehéroroszok és a lettek által lakott területet úgy szeli ketté, hogy e népek egyik fele Oroszország-41 Személyéről nem sikerült többet megtudni. 42 Csicserics Miksa (1865-1948) hivatásos katonatiszt, tábornok. 1904-1905-ben, az orosz-japán háború idején katonai attasé volt az orosz hadsereg főhadiszállásán. A breszt-litovszki béketárgyalás­okon az osztrák-magyar békedelegáció katonai vezetője. 1918 februárjától gyalogsági tábornok. 43 Olaf Richard Wulff korvettkapitány, tengerészeti szakértő. Az osztrák-magyar békedelegá­ció tagja. 44 Mihail Nyikolajevics Pokrovszkij (1868-1932) az orosz békedelegáció tagja. 45 G. V Lipszkij százados, az orosz delegáció tagja. 46 Lett neve: Liepája. 47 Lett neve: Ventspils. 48 Észt neve: Tallinn.

Next

/
Thumbnails
Contents