Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
GRATZ GUSZTÁV A BRESZT-LITOVSZKI BÉKETÁRGYALÁSOKON 149 egyáltalán nem nézi jó szemmel, és legszívesebben azonnal megszakítaná azokat, és Pétervár ellen vonulna. Ezért teljes erejével azon van, hogy minden engedményt megakadályozzon. Számíthatunk rá, hogy Németország a Rada katonai támogatásához is ragaszkodni fog. Ez is Hoffmann egyik kedvenc gondolata. Kifejtettem aggályaimat az orosz forradalom elleni háború gondolatával kapcsolatban. Nézetem szerint lehetetlen, hogy egy idegen hatalom egy 30 milliós népre, mint amilyen az ukrán, ráerőszakoljon egy olyan kormányt, amilyet az a nép nem akar. Ha a Rada máshogy nem, csak a központi hatalmak támogatásával tudna fennmaradni, akkor éppen azáltal veszítené el utolsó követőit is. S akkor igaz lenne az, amit Trockij tegnap mondott, hogy a Rada végül egy galíciai határhelységbe vonulna vissza, de még mindig Ukrajna kormányának tekintené magát. Csak remélni lehet, hogy a német katonák tervezett akciói a mi munkásságunkat, amely ezeket az akciókat biztosan a szociális forradalom elleni háborúnak tekinti, nem fogja teljesen elkeseríteni és szélsőségekbe kergetni. Czernin végül arra gondol, hogy az lenne a legjobb, ha én magam beszélnék Kühlmannal. Adjam tudtára, hogy mi a Moon-Sund-szigetekért nem vezethetünk háborút. Ha tehát Németország mégis ilyen helyzetbe akar hozni bennünket, akkor ez a Németországhoz fűződő viszonyunk tekintetében rendkívül veszélyes következményt vonhat maga után. Este hatkor összeültek a kormányok meghatalmazottai, és Czernin gróf a javaslatom értelmében azt indítványozta, hogy az elméleti fejtegetések félretételével kíséreljék meg a béke feltételeit szigorúan tényszerűen megfogalmazni. „Hetek óta folytatunk terméketlen vitát arról — mondja Czernin gróf —, hogy bizonyos területi változásokat, amelyeknek a háború által teremtett viszonyok alapján be kell következniük, a népek már kifejezésre juttatott önrendelkezési jogának következményének, vagy pedig az orosz fél megállapítása szerint annexiónak kell-e tekinteni. Ezen lényegében elméleti fejtegetések mégoly hosszú elnyújtása is kevés reményt kínál a megegyezésre. De fel szeretném tenni a kérdést, hogy a béke létrejöttének szempontjából valóban feltétlenül szükség van-e ilyen megegyezésre. Az egész vitában tulajdonképpen nincs szó többről, mint hogy azokat a változásokat, amelyek bekövetkeznek, hogyan minősítsük. De a békekötést nem kell ettől függővé tenni. Mindenesetre az eddigi viták alapján a szóban forgó területi változások jellegének értelmezésében fennálló ezen különbség ellenére sem tűnik számomra elképzelhetetlennek, hogy magukat a változásokat illetően ne lehetne megegyezést elérni. Hagyjuk tehát nyitva a kérdést, hogy miként kell értelmezni a tervezett változásokat, és igyekezzünk ezen vitás kérdés érintése nélkül azt megállapítani, hogy ezeknek a változásoknak a végrehajtása tényleg akadálya lenne-e a béke megkötésének." A Kühlmann úr és Trockij között ezen a konferencián lezajlott szópárbaj ellenére, amelynek során Trockij hiába próbálta kipuhatolni Németország álláspontját a határkérdésben, Czernin gróf kezdeményezése minden oldalon tetszést aratott. Bizottságot küldtek ki a határkérdésben való megegyezés előkészítésére. A bizottságba német részről von Rosenberg40 követet, Hoffmann tá-40 Frederic Hans von Rosenberg (1874-1937) a német külügyminisztérium tanácsosa, a német békedelegáció tagja.
