Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Khavanova; Olga: Hazafiság a lojalitás jegyében. A Theresianum magyar növendékei és a bécsi udvar 1503

1514 KHAVANOVA OLGA mondhasson a koronás méltóságok előtt, olyanok például, mint Karl Althan, Franz Auersperg, Josef Khevenhüller vagy Anton Colloredo grófok. Magyar fia­talokat összehasonlíthatatlanul ritkábban ért az a megtiszteltetés, hogy meg­csillogtathassák szónoki képességeiket a palotában, minthogy bizonyságot te­gyenek tudásukról egy nyilvános vizsgán a kollégium falai között (amiről az alábbiakban még részletesen szólunk). A különböző területekről származó ki­váló fiatalok zöme nyilvánvalóan meghaladta az erre rendelt audienciák szá­mát, ezért csak a legbefolyásosabb szülők gyerekei szereztek jogot arra, hogy beszédet mondhassanak. 1767-ben Mária Teréziát és II. Józsefet Bánffy György, az egyik legjelentősebb erdélyi főrangú família sarja üdvözölhette. 1770-ben Haller József grófot érte az a megtiszteltetés, hogy búcsúbeszédet mondhatott, és kifejezhette jókívánságait a tizenöt éves Mária Antónia főhercegnőnek, aki korábban fiú- és lánytestvéreivel többször volt a kollégiumban, ekkor pedig ép­pen Franciaországba indult, hogy összeházasodjon a későbbi XVI. Lajos ki­rállyal.47 1771-ben mindjárt két magyar arisztokrata, akik még az iskolapadban megszerezték a kamarási címet, Zichy Károly és Apponyi Antal gróf méltatta az uralkodónőt, előbbi franciául, utóbbi németül. Az elmondott beszédek szövegét egyre gyakrabban jelentették meg a Wienerisches Diariumban. Bárki is mondott beszédet a növendékek közül a monarcha előtt, mindig felsorolták neki a kiemelkedő állami jótéteményeket, kifejezték örömüket, hogy ilyen boldog uralkodó alatt élhetnek, és biztosították az uralkodónőt határokat nem ismerő hűségükről. Ennek érzékeltetésére idézzük Apponyi Antal beszé­dének szövegét, amelyet 1771 első napjaiban mondott el Mária Terézia előtt. (Külön kiemelendő, hogy milyen gyakran említi ilyen vagy olyan kontextusban az „uralkodó tekintetét".) „Abban a boldogságban részesülhettem, hogy olyan uralkodónő felügyelete alatt [kiemelés tőlem - O. Kh.] és előírásainak megfele­lően kaptam képesítést, aki minden keresztényi és uralkodói jóságot megteste­sít személyében — ez hatalmas ajándék, melyet csak az Isteni Gondviselés te­het egy fiatalemberrel" — kezdte a növendék. „Ennek a boldogságnak az érzése napról-napra csak erősebbé tesz bennünket. Meg fogja látni felséges asszony, hogy az az óhajom, hogy ez a boldogság ne múljon el, minden évben csak for­róbb lesz" - biztosította Apponyi az uralkodónőt. „Terézia hosszú uralkodása, elsőszülött fiának nagysága és dicsősége, minden dicső leszármazottjának vi­rágzása, minden állami intézkedésének jótékony gyümölcse, ereje és jártassága! Engedje meg, hogy magunkra irányítsuk tekintetét [kiemelés tőlem - O. Kh.], s haszonnal szolgáljuk felségét és házát! Ez az óhajunk, amelyet különösen most küldünk a mennybe, és ebben akarunk méltók lenni felsége legkegyesebb jósá­gához". A fiatal gróf végül a következőképpen fejezte be beszédét: „Felélénkül­ve uralkodónőnk kegyes szeme előtt [kiemelés tőlem - O. Kh.], visszatérünk kö­telességünkhöz, és szüntelen császári kegyelmébe ajánljuk magunkat és kollé­giumunkat."48 A nyilvános vizsgák során, a Theresianumban vagy a császári rezidencián tartott audienciákon elhangzó beszédek sorában van egy olyan sajátos csoport, 47 WD 27. (1770). 48 Uo. 1. (1771).

Next

/
Thumbnails
Contents