Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova; Olga: Hazafiság a lojalitás jegyében. A Theresianum magyar növendékei és a bécsi udvar 1503
A THERESIANUM MAGYAR NÖVENDÉKEI ÉS A BÉCSI UDVAR ' 1513 retorika kanonizált szabályai alapján írtak meg, és amelyek klasszikusoktól vett idézeteket és pontos parafrázisokat tartalmaztak, a fiatalembereknek abban a néhány percben, amelyet a felséges személyhez intézett üdvözlésre (Anrede) vagy bókra (Compliment) engedélyeztek nekik, demonstrálniuk kellett erudíciójukat, és választékos formában ki kellett fejteni azokat a gondolatokat, amelyeket hallani kívántak tőlük. Az irodalomtörténészek a retorikában, mint tudományos diszciplínában és az udvari gyakorlatban zajló változásokat Christian Weise tankönyvének a 17. század végi megjelenéséhez kötik.41 Ebben a szerző azt javasolta, hogy a növendékek egyszerű és könnyen elsajátítható beszédmintákat tanuljanak meg, amelyek bármilyen szituációban lehetővé teszik, hogy megcsillogtassák szellemességüket, vagy finom modorukkal nyerjék meg maguk számára a hallgatóságot. A retorika ezzel elvesztette azt a didaktikai funkcióját, hogy az individuumot megtanítsa arra, önállóan fejezze ki gondolatait, mégpedig úgy, hogy kanonikus szövegek szerzőit utánozza. E fontos tantárgy egyúttal olyan technikává alakult át, amelynek elsajátítása lehetővé tette, hogy „valamilyen vidám dologról fecsegjenek, és könnyen barátságot kössenek az egész világgal".4 2 A német közgazdász, Johann Heinrich Gottlob Justi,43 aki egy ideig tanított a bécsi Theresianumban, egy olyan tankönyvet (is) írt az oktatási intézmény számára, amely a német üzleti stílusról és az udvari szónoklat művészetéről szólt. Ebben a szerző arra oktatta a növendékeket, hogyan kell viselkedni az udvarban: „A gondolatoknak és kifejezéseknek ezekben a beszédekben fennköltnek, választékosnak és meggyőzőnek kell lenniük. Az ilyen beszédeket nem szabad sokáig tartani, mivel a monarcha nem szereti a terjengős szófolyamokat, és a nagygyűlésben sem számítanak végtelen beszédekre. Ezért arról beszéljenek, ami nem igényel részletes kifejtést."4 4 Az audienciákon Mária Terézia, Lotaringiai Ferenc, József trónörökös (1765 után német-római császár és társuralkodó), Mária Krisztina vagy Mária Anna főhercegnők névnapjain a beszédeket német vagy — hogy megmutassák a növendékek tanultságát és nyelvekben való jártasságát — francia, ritkábban olasz nyelven mondták el. Csak a főváros három legrangosabb kiváltságos iskolája részesülhetett viszont abban a tiszteletben, hogy átlépje a schönbrunni palota küszöbét: a Jézus Társaságának Terézia kollégiuma, a piaristák vezetése alatt álló Savoyai Akadémia4 5 és Löwenburg-féle konviktus.4 6 Általában az oktatási intézmények egyik legjobb növendéke nyerhette el azt a jogot, hogy beszédet 41 Christian Weise: Politischer Redner, das ist kurtze und eigentliche Nachricht, wie ein sorgfaltiger Hofmeister seine Untergebenen zu der Wohlredenheit anfuhren soll... Leipzig 1683. 42 Az idézetet 1. Boy Hinrichs: Rhetorik und Poetik. In: Die Literatur des 17. Jahrhunderts. Hrsg. Albert Meier. München-Wien 1999. 216. 43 Vö. Szántay Alitai. Justi és Beck: Kormányzati teóriák II. József környezetében. Történelmi Szemle 36. (1994) 53-78. 44 Johann Heinrich Gottlob von Justi: Anweisung zu einer guten deutschen Schreibart und allen in den Geschäften und Rechtsachen votfallenden schriftlichen Ausarbeitungen. Wien 1774. 631. 45 Johann Schwarz: Geschichte der Savoy'schen Ritter-Akademie in Wien vom Jahre 1746 bis 1778. Wien 1897. 46 Anton Brendler: Das Wirken P E Piaristen seit Ansiedelung in Wien im Collegium in der Josefstadt, zu St. Thekla auf der Wieden und im Löwenburgischen Convicte. Wien 1896. 205-206.
