Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova; Olga: Hazafiság a lojalitás jegyében. A Theresianum magyar növendékei és a bécsi udvar 1503
A THERESIANUM MAGYAR NÖVENDÉKEI ÉS A BÉCSI UDVAR ' 1505 ban azt kívánom megvizsgálni a Wienerisches Diariumban megjelent publikációk és a nyilvános vizsgák anyagai alapján, hogy milyen formái voltak a fiatal magyar nemesek szocializációjának a bécsi udvarban. Jay M. Smith amerikai történész az Erdemek kultúrája című könyvében kimutatta, hogy a 17-18. századi Franciaországban az uralkodó és a nemesség közötti kapcsolatokban különleges szerepet játszott az „uralkodó tekintete", amely értékelte az alattvalókat, nevezetesen azért, hogy pontosabban meg tudja határozni azt, mennyiben járultak hozzá az állam jólétéhez. A nemesek százai siettek Versailles-ba csak azért, hogy XIV Lajos tekintetébe-látókörébe kerülhessenek. A Napkirály egész országban jelenlévő portréi és szobrai emlékeztették a nemességet arra, hogy érdemeik elismerése az uralkodó személyes jóakaratán nyugszik. A társadalom és elsősorban a nemesi közönség fegyelmezése {Sozialdisziplinierung) érdekében a király a tehetségre, a szorgalomra és a buzgalomra helyezte a hangsúlyt, azaz mondhatnánk ezekre „fordította kegyes tekintetét". így a rendi értékek leple alatt a központosított állam új struktúrái fokozatosan nyerték el végleges formájukat.8 Önálló kutatás tárgya lehetne, hogy Smith koncepciója mennyire alkalmazható a kora újkori Habsburg Monarchiára. Az eddigi vizsgálatok alapján is feltételezhetjük azonban, hogy az oktatás területén az „uralkodó értékelő tekintete" a székvárosi (bécsi), sőt a vidéki iskolák növendékeit is valamelyest biztosan követte a tanulmányok folyamán. Mária Terézia véleménye például a hiteles tudáson alapult, és ezt tette az ösztöndíjak szétosztásának egyetemes kritériumává is.9 Az uralkodónő dokumentumok szélére írott, saját kezű bejegyzései arról tanúskodnak, hogy még háborúk és fontos társadalmi reformok vagy más nagy horderejű események idején is, amikor Mária Terézia alattvalók százezreinek sorsát érintő döntéseket hozott meg, majdnem mindig volt ideje arra, hogy kompetens tanácsadóinak véleményét egyéni személyi kérdésekben is meghallgassa. Az 1746-ban alapított bécsi Theresianum növendékeit az intézmény működésének első napjaitól fogva szoros kapcsolatok kötötték össze az uralkodói udvarral, korabeli szóval élve „inkorporálták" őket az udvari környezetbe, így állandóan érezhették az uralkodónő és az udvar figyelő, értékelő tekintetét. A Fauorita kastélykomplexum önmagában is viszonylag közel volt a Hofburghoz, de a schönbrunni kastélyhoz is. Éppen az utóbbi helyszínen, három hónappal az oktatás megkezdése után, 1747. január 11-én tartottak audienciát az ifjú diákok számára.1 0 A jelenlévő 25 növendéket, köztük a magyar Berényi András grófot és Niczky József nemesifjút, egymás után engedték oda a Mária Teréziához, hogy megcsókolhassák a kezét. Mindebben nem annyira gáláns gesztust, mint inkább olyan szimbolikus aktust kell látni, amely a vazallusi hűség kötelékével erősítette meg az ifjú nemesek kapcsolatát uralkodónőjükhöz.1 1 Az audi-8 Jay M. Smith: The Culture of Merit. Nobility, Royal Service, and the Making of Absolute Monarchy in France, 1600-1789. Ann Arbor 1996. 9 Vö. Olga Khavanova: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni... A iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején. Századok 139. (2005) 1105-1129. 10 WD 3. (1747). 11 A Theresianum növendékeinek legfontosabb látogatásairól Schönbrunnban, illetve az udvari személyeknek a Johann Joseph Khevenhüller naplójában említett látogatásairól a kollégiumban 1. Rudolf Khevenhüller-Metsch - Hans Schiitter: Aus der Zeit Maria Theresias. Tagebuch des Fürsten
