Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova; Olga: Hazafiság a lojalitás jegyében. A Theresianum magyar növendékei és a bécsi udvar 1503
1504 KHAVANOVA OLGA tott számukra, vagy a dinasztia tagjai látogatták meg az akadémiákat és kollégiumokat, illetve személyesen vagy hivatalos képviselőiken keresztül szimbolikusan részt vettek a vizsgákon. A fenti idézetben az ifjú Balassa Ferenc — egy személyben tudós férfi és hű vazallus — „hű alattvalóként" szentelte az uralkodónőnek tudományos értekezését, amelyért egy szimbolikus adományt, a monarcha portréjával díszített aranyláncot kapott. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy Mária Terézia, Lotaringiai Ferenc és József trónörökös a főhercegnőkkel többször jelen voltak a legjobb székvárosi (egyes esetekben vidéki) iskolák nyilvános vizsgáin, és jelenlétükkel egy hétköznapi iskolai procedúrát udvari ünneppé vagy lovagi tornához hasonlatos eseménnyé változtathattak. Harmadszor: az említett iskolák többségében különböző osztrák, magyar és cseh tartományokból származó ifjak tanultak, akiknek az együttélés és a közös tanulás folyamán a „nemzetek feletti" közösség vonásait kellett magukra ölteniük, és az egységes monarchia homogén elitjévé kellett formálódniuk. Az a törekvés, hogy a fiatal nemesekben elültessék a Habsburg-ház iránti hűség érzését, és megtanítsák őket arra, hogy Ausztriát a „magukénak érezzék",3 különösen az 1770-es évek elejétől válik nyilvánvalóvá, attól kezdve, hogy Josef von Sonnenfels megjelenteti Uber die Liebe des Vaterlandes című értekezését, és prezentálja a Theresianumban magyar növendéke, Apponyi Antal gróf nyilvános vizsgáján.4 Ezzel együtt a dinasztia és a monarchia iránti lojalitás — és ez külön hangsúlyozandó — nem ritkán hazafias színezettel párosult, ami például a Balassa Ferenc által összeállított „kis könyv" témájából (Szent István palástja) is kiderül. A nemzet felé fordulásnak és a hazafias meggyőződés demonstrálásának azonban nem gyengíteni, hanem erősíteni kellett a dinasztia iránti hűséget. A modern történettudomány (ideértve Norbert Elias elméletét és a koncepciójával egyre gyakrabban polemizálókat5) eddig inkább az udvari patronátus és klientúra-rendszer bonyolult mechanizmusaira, az udvari szertartás részleteire és az udvari retorika stilisztikai sajátosságaira összpontosított.6 Ezen sokrétű problémakört vizsgálva ugyanakkor kevés figyelmet szenteltek az udvar és a kiváltságos iskolák közötti kapcsolatokra.7 Pedig nem utolsósorban a bécsi udvar hatásának kell tulajdonítani azt, hogy a széleskörű műveltség presztízse növekedett a nemesség körében, hogy divat lett nemesifjakat lovagi akadémiákon taníttatni, és virágoztak a patriotizmus azon formái, amelyek nem álltak szemben a Habsburg-ház iránti lojalitással. A továbbiakban, jelen tanulmány-3 Vö. Joseph Graf von Erdődy. Rede von der Pflicht adelicher Jünglinge, den Geschmack zu bilden. Jugend-früchte des к. k. Theresianum. Zweite Sammlung. Wien 1772. 225. 4 Josef von Sonnenfels: Über die Liebe des Vaterlandes. Wien 1771. 5 Norbert Elias: Die höfische Gesellschaft. Untersuchungen zur Soziologie des Königtums und der höfischen Aristokratie. Darmstadt 1969. Elias egyik legkövetkezetesebb kritikusa Jeroen Duindam. L. Jeroen Duindam: Myth of Power. Norbert Elias and the Early Modern European Court. Amsterdam 1995. 6 Az újkori európai udvar történetéről írt munkák bibliográfiáját 1. Rainer A. Müller: Der Fürstenhof in der Frühen Neuzeit. München 1995. 7 A magyar irodalomból szinte kivételként említhető, bár elsősorban a 16-17. századra vonatkozóan: Gecsényi Lajos: Magyar diákok a bécsi tartományi iskolában a 16. század második felében. Történelmi Szemle 34. (1992) 95-106. és Fazekas István: A Meüth-fiúk bécsi tanulmányai 1630-1631-ben. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György. (Gazdaság-és társadalomtörténeti kötetek 2.) Bp. 2002. 139-158., vö. még általánosan Pálffy Géza: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században. In: Uo. 307-331.