Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
1500 F. MOLNÁR MONIKA csolatot Szári Ahmed temesvári pasával,113 de nem aggódott a pasával való kapcsolat kialakítása miatt, mivel — mint mondta — „az ügylet lebonyolításának lényege úgysem tőle függ, hanem az érdekelt határ menti szpáhiktól."114 Marsigli, mint császári megbízott a császárnak küldött jelentésekben gyakran panaszkodik a törökökkel való tárgyalás nehézségeire: „amikor a békepontok az oszmánoknak kedveznek, mindenféle hajlékonyságot nélkülözve azonnal ragaszkodnak annak végrehajtásához; ha azonban nem nekik kedvez, indokot keresnek a kibúvókhoz; így tehát minél inkább igaza van Őfelségének, annál inkább ragaszkodnia kell az igazához."11 6 Végül két rövid, de igen jellemző példával szeretnénk érzékeltetni a törökkel való tárgyalás nehézségeit. Az egyik legnagyobb és ezért végül megoldatlanul maradó, későbbre halasztott problémát11 6 a horvátországi határszakasz meghúzásakor Novi kérdése jelentette, és mikor Marsigli már minden energiájával az elkövetkező feladatra koncentrált, vagyis az erdélyi határszakasz kijelölésének előkészítésével foglalkozott, a törökök azt javasolták neki megoldásként, hogy adjanak néhány zsák pénzt Maurocordatónak, mire ő azt felelte, hogy nem javasolhatja azt a császárnak, hogy ajándékokkal vásárolja meg azt, ami egyébként is őt illeti meg. Közben a császárnak írt jelentésében azt a technikát javasolta az ügy rendezésére, hogy várják meg az alkalmas időpontot a tanácskozásra, és ott csak úgy, mintegy véletlenül elő lehetne jönni azzal a felvetéssel, hogy mégiscsak rombolják le Novit, azzal a feltétellel, hogy másutt ugyanazt felépíthetik.117 Már készen volt az erdélyi-temesvári határszakasz is, amikor Ibrahim temesvári pasa megint előhozakodott Novi kérdésével, de nem maga ment el Marsiglihez, hanem Ibrahim efendit küldte, hogy tisztázzák a vitás ügyet. A császári biztos azonban határozottan elutasította a további egyeztetéseket az ügyben, mondván, hogy Bécsben mind tőle, mind Ibrahim pasától elvették a felhatalmazást Novi ügyében, ugyanígy hiába sürgeti a reisz efendi a dolog lezárását, ez most nem tőle függ, hanem a kérdésben majd a két uralkodó hozza meg a megfelelő döntést. Mikor a többi török eltávozott, és a két határkijelölő biztos egyedül maradt, Ibrahim efendi bevallotta, hogy hiába aggódik Ibrahim pasa azon, hogy évekig nem lesz döntés a kérdésben — ezért küldte őt Marsigli nyakára —, de a Portától nincs semmiféle elégséges felhatalmazása arra, hogy maga zárja le az ügyet. Erre azután Marsigli joggal állította uralkodójának, érzékeltetve a törökök tárgyalásmódját: „ez szokásos cselvetés a törököknél, akiknek nincs sem becsületük, sem hitük."11 8 113 BUB Mss. Mars. 65/51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 59., 60., 61., 62. sz. levelek, valamint ide tartozik az 58. sz. levél is, melyet a temesváriak írtak a császári biztosnak. 114 Marsigli 27., egyben utolsó délvidéki jelentése 1700. augusztus 29-én Makófalváról. Mar-sigli, L. F.: Relazioni i. m. 391. 116 Uo. 290. 116 A határkijelölés során a biztosok végül három ügyet nem tudtak véglegesen lezárni: nem húzták meg Erdély határát Moldvával és Havasalfölddel, nem sikerült megegyezni Novi hovatartozása ügyében és a tél beállta miatt nem tudták végigjárni a temesvári vilájet és Erdély közötti határnak a Kárpátokra eső részét, mely feladat teljesítésére az Erdélyt kiválóan ismerő Morandi Visconti lett felkérve. Stoye, J.\ Marsigli's Europe i. m. 213. 117 Marsili, L. F.\ Relazioni i. m. 290. 118 Uo. 465.
