Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
A HABSBURG ÉS AZ OSZMÁN BIRODALOM A KARLÓCAI BÉKE UTÁN 1501 A második illusztrációként kiemelendő példát már az erdélyi-temesvári határszakasz elkülönítése utáni időszakból vesszük, melynek legfontosabb feladata — mint láthattuk — a békében meghatározott várrombolások végrehajtása volt. Erre a békeszerződés VI. cikkelye alapján került sor, mely a következőket mondta ki: „azokat a helységeket pedig, amelyek a mellettük elhaladó határvonalakon belül fekszenek, mint Karánsebes, Lúgos, Lippa, Csanád, Kiskanizsa, Becse, Becskerek, Zsablya innen, és belül Erdélynek a jelen háború előtt érvényes régi határvonalán, s az előbbiekben kinyilatkoztatott állásfoglalás szerint a Maros és Tisza folyó partjain belül a temesvári körzetekben található bármely más egyéb helységet is, azzal a feltétellel adják vissza a császári illetékesek, hogy az egyezmény hatályánál fogva nem lehet azokat a továbbiakban újjáépíteni, a mondott temesvári tartományt teljesen kiürítve adják vissza."119 Először Facset lerombolására került sor, ami miatt a törökök tiltakozásukat fejezték ki, mondván, hogy ez a helységet nem nevezte meg a békeszerződés. Marsigli azonban azzal érvelt, hogy ha a törökök nem a fent említett VI. cikkely szerint („et qualicumque alio simili loco, in hoc tractu existente") járnak el, az csak előnyös lesz a Habsburg uralkodó számára, mivel akkor sok helységben — akár még katonasággal is — ott maradhat. Erre a török megbízott megkérdezte segítőit, akik válaszként csak a vállukat vonogatták. Az oszmánok (Ibrahim efendi és Ahmed temesvári pasa) fenyegetéseit azonban a császári megbízott nem vette komolyan, sőt uralkodója figyelmét is felhívja a helyes eljárásra: „be kell csukni a füleket ezeknek a rosszindulatú törököknek a panaszáradatára",120 mivel ő addig nem fog tudni és akarni kimenni a katonasággal a török területről, amíg a kiürítéseket és várrombolásokat be nem fejezik; habár tudja, hogy a munkálatok a kívántnál lassabban haladnak, mert nincs pénz, a megyék nem küldik el a kért segítséget és felszerelést, ráadásul a nagy téli hideg is nehezíti a békepontok szabályos végrehajtását. A temesvári pasa tiltakozása, majd a belgrádi szeraszker folyamatos sürgetése ellenére lassan, de határozottan folytak a munkálatok, és a határkijelölő biztosok munkájának befejezése után végre lettek hajtva a békeszerződés végzései, mivel a császári biztos véleménye szerint „ha nem lettek volna olyan helyek, amelyeket le kellett rombolni és át kellett adni, a meghúzott határok sohasem konszolidálódtak volna."12 1 Összegzés Az Oszmán Birodalmon belüli hierarchiában a határ kijelölések kapcsán legalacsonyabb helyen a szultán megbízottja, Ibrahim efendi kapudzsi basi állt, felette a helyi kormányzók, így elsősorban a temesvári pasa — akit azonban nagy mértékben befolyásoltak a helyi hatalmasságok, bírák és a határ menti birtokosok —, majd a belgrádi szeraszker és végül a nagyvezír. Az egyes tisztviselőknek megvolt a maguk hatásköre és feladata az adott ügy kapcsán. A te-119 Szita L. - Seewann, G.: A karlócai béke i. m. 214-215. 120 Marsili, L F.: Relazioni i. m. 454. 121 Marsigli, L. F.: Stato militare i. m. I. 31.
