Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441

A BUDAI KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1471 — mint hangsúlyozta — a környéken rengeteg a rabló szándékú ember, Budá­ról nyolc hajdút kért, hogy megvédhessék a hivatalt.17 2 A helyi feszültségeket is jól példázza e két kisebb vár lerombolása, hiszen a kamara, a katonaság, a terület lakosai és az új birtokosok közötti ellentétek és kölcsönös ellenérdekek folyamatosan hátráltatták a tervezett intézkedések végrehajtását. A saját jövedelmeit külön kiadásoktól féltő Duellersperg pécsi kamarai prefektus ellenállása jól példázza, hogy az egyes kamarai tisztviselők­nek milyen nagy szerepük volt az 1702. évi várrombolások végrehajtásában. Kaposvár és Dombóvár megmaradt falait azután a 18-19. században — oly sok egykori várunkhoz hasonlóan — szintén uradalmi épületként használták. Nap­jainkban viszont már csupán néhány csonka falmaradvány és a két település neve emlékeztet arra, hogy itt valaha magyar, majd török végvárak álltak. * * * Tanulmányunkban Magyarország új hadügyi berendezkedésének egy sze­letét dolgoztuk fel, elsősorban a várak szerepének megváltozására koncentrál­va. A török elleni visszafoglaló háború időszakában megfogalmazott különféle tervezetek, konferenciák javaslatai és számos egyéni vélemény összessége ered­ményezte a 17. század végi magyarországi hadügyi koncepcióváltást. Az 1690-es években az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara között zajló különleges hatalmi harc lényege az volt, hogy a magyarországi várak sorsának rendezése megindítható-e a törökellenes harcok idején vagy ehhez meg kell várni azok be­fejezését. Az Udvari Kamara a szűkös pénzügyi lehetőségekre hivatkozva ter­mészetesen mielőbb rendezni kívánta a kérdést, mégpedig a kisebb várak hely­őrségeinek, hadi- és élelemkészleteinek központi helyeken történő koncentrálásá­val. Ezzel szemben az Udvari Haditanács és a háborút vezető tábornokok több­nyire úgy vélekedtek, hogy a védelmi rendszert alapjaiban mindaddig fenn kell tartani, amíg a háború lezárultával a törökökkel békét nem köt a bécsi udvar. Álláspontjuk szerint erre azért is szükség volt, mert nemcsak külső, hanem egy esetleges belső ellenséggel szemben is meg kellett védeni a Magyar Királyság la­kóit. A várak, mint védelmi objektumok szerepe tehát jelentősen megváltozott, megindult átalakulásuk a császár-királyi haderő egységeinek szálláshelyet biztosí­tó kaszárnyákká, valamint családi rezidenciákká, uradalomközpontokká vagy ép­pen polgárvárosokká. A Budai Kamarai Adminisztráció mind a két bécsi központi kormányszerv elképzeléseit megalakulásától fogvájói szolgálta, így a hadügyi koncepcióváltás ki­válóan modellezhető Magyarország általa igazgatott, visszafoglalt részein. Utasítá­sai értelmében az Adminisztráció támogatta és alárendelt hivatalai (prefektusok, provizorok stb.) jövedelmeiből finanszírozta a területén fekvő várak ellátását, fel­szerelését, erődítését, fizette a várban szolgáló tisztek, hadszertárnokok és tüzérek zsoldját. A várak felszámolásának éveiben pedig éppen az Udvari Kamarától való kizárólagos függés miatt a várrombolási rendeletben a kamarák számára szigo­rúan előírt feladatokat meghatározó módon segítette. A többi kamara (a pozso-172 MOL E 281 1702. Apr. No. 52.

Next

/
Thumbnails
Contents