Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
142 PAÁL VINCE solni fogja, hogy inkább ájövőbeni határ tényleges kijelölését kellene megkísérelni. Orosz részről ez a javaslat elfogadható. Trockij: ezt lehetségesnek tartja, de a határkérdés nehézségét hangsúlyozza. Én: Itt nincs nehézség. Trockij: Azt a kérdést is fel kell tennünk, mi fog történni azokkal a népekkel, amelyeket Németorázág okkupál. ^ Én ismertetem ötletemet, hogy a döntést a már létező, de választott tagokkal kiegészítendő önrendelkezési testületeknek kellene átengedni. A gondolatot Troçkij nem veti el, de úgy véli, szükséges lenne a testület kétféle tagjai között egy bizonyos arányt meghatározni. Én ezt nem tartom lehetetlennek. A beszélgetés további folyamán azonban Trockij arra az álláspontra helyezkedik, teljesen mindegy, hogy ebben a tekintetben születik-e nyilatkozat, vagy sem. О minden esetben tiltakozni fog. Én azt válaszolom, ezt érthetőnek találnám. Akkor tehát megelégedhetnénk azzal, hogy német részről a határkérdésről és a népekkel való bánásmódról nyilatkozatot adnak. Azután egy bizottságnak kellene elvégeznie a határ pontosabb megvonását, ami nagyon hamar megtörténhetne, hiszen a szakértők teljes mértékben ismerik az anyagot. Trockij azt válaszolta: úgy gondolom, ez az út járható. Ami a szerződés szövegét illeti — mondtam — ennek nem szabad semmilyen utalást tartalmaznia az önrendelkezési jogra vonatkozóan, de az „annexió" szót is kerülni kell. Trockij egyetért, és maga javasolja, hogy a megfogalmazás a következőképpen szóljon: „Oroszország tudomásul veszi, hogy... stb." Ezzel megbeszélésünk fél 8-kor véget ért. Czerninhez siettem, és beszámoltam neki a Trockijjal folytatott megbeszélésem lefolyásáról. Az eredményt akként foglaltam össze, hogy még két nehézséget kell elhárítani, ha békét akarunk kötni Oroszországgal. Az első a német területi követelések mértéke. A Moon-Sund-szigetek Németországnak történő átadására irányuló követelés nagy, talán megoldhatatlan nehézséget jelentene; Riga elcsatolása nagy, de talán nem végzetes nehézség lenne; Litvánia határainak kérdéséről lehetne tárgyalni; a többi területi követelést könnyen tisztázni lehetne. Czernin kijelentette, hogy kész a német területi követelések mérséklésének érdekében nyomást gyakorolni Németországra, esetleg még egy különbékével való fenyegetés révén is. A második nehézséget, folytattam, az a szándékunk képezi, hogy Ukrajnával békét kötünk. Arra kértem Czernint, hogy a békeszerződés aláírását, amely már a következő napra volt kitűzve, lehetőleg halassza el. Hiszen meg kell várnunk, amíg a Kijevbe küldött megbízottunk onnan visszatér, és a jelentéséből megtudjuk, hogy a helyzet olyan-e, amint azt Trockij mondta, vagy ott minden rendben van, ahogy Hoffmann tábornok állította. Czernin ekkor megjegyezte: „Valószínűleg a dolgok se nem fehérek, se nem feketék, hanem — amint az lenni szokott — szürkék, és éppen ebben van a nehézség." Én azon az állásponton vagyok, hogy mindenképpen érdemes lenne az ukrán béke aláírásával néhány napot várni. Czernin gróf azonban erről nem akart hallani. Azok az indokok, amelyeket felsorolt — az ukránok újabb követelésekkel léphetnek fel, ő már valamilyen írásos megegyezést szeretne a zsebében tudni stb. —