Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Makkai Béla: A sajtó szerepe a magyar kormány ó-romániai nemzetgondozási programjában 3
6 MAKKAI BÉLA eszes és kifogástalanul hazafias embert kerestek, aki a sokágú teendőket a magyar kormány és az osztrák-magyar követség intenciói szerint végezné. A szakértők úgy ítélték meg, hogy erre a feladatkörre lelkész, vagy tanító nem alkalmas, hiszen a megbízatás bizonyosan elvonná őket saját közösségük eredményes szolgálatától; nem beszélve a bizalomvesztésről, amit a függelmi viszonyok keveredése sokakban kiválthat (s ez az érintett egyházi közösségnek, illetve a magyar iskolaügynek nagyobb kárt okozna a remélt haszonnál). Ervelésük szerint — a kormányzati szerep elkendőzése érdekében — egy független egzisztencia kisebb kockázattal töltheti be akár a bűnbak szerepét, s bonyodalmak nélkül leváltható, illetve pótolható. A „bizalmi személy" konkrét feladatait a következőkben állapították meg: a legpatinásabb civil szerveződés, a Magyar Társulat nagyobb dotációjával emelni kell a magyar köz- és kulturális élet színvonalát. Egy rátermett, nyelveket beszélő, keresztény ember a dotált titkári állásban az egyleti élet motorjává kell legyen, s így később sikerrel léphet Bálinth János szerkesztő helyére. A Miniszterelnökség III. ügyosztályának keretében működő Sajtóiroda bármilyen alapossággal készítette is elő a regáti magyar orgánum megjelentetését, a katolikus lelkész által megindított lap arculatát közvetlenül nem befolyásolhatta. A xenofób közhangulatban a lap romániai recepciója adott is némi okot az aggodalomra. Az Apärarea NaÇionalà főszerkesztője a Bukaresti Magyar Újság megjelenését ügynökök mesterkedésének, a sajtószabadsággal való visszaélésnek, a szerkesztőket pedig „báránybőrbe öltözött farkasok"-nak nevezte, akiknek veszedelmes terve a csángók tudatának megzavarása.16 A negatív hangulatkeltésnek minden bizonnyal szerepe lehetett abban, hogy a magyar állameszme terjesztésében is elmarasztalt lapot a román posta számos moldvai előfizetőnek nem kézbesítette.1 7 Azt, hogy az újdonsült magyar orgánum nem szolgált rá e súlyos vádakra, a honi közgyűjteményekben fellehető — sajnálatos módon: egyetlen — lappéldány alapján kellene megállapítanunk. Nos, az említett 12. számban a szerkesztők — a hetilap „ismeretterjesztő" műfajának megfelelően — tisztelegnek Kossuth emléke, s az éppen 45 éves Hunnia magyar egyesület alapítói előtt. A jubileum kapcsán a cikkíró ugyan arra figyelmezteti a romániai magyarság újabb nemzedékét, hogy: „közös gonddal és fáradhatatlan odaadással mentsük meg nemzetiségünket", ám a románság ellen irányuló indulatoknak nyomát sem találjuk.18 A lap irányvonalával és nívójával a magyar fővárosban mégsem lehettek feltétlenül elégedettek. A bukaresti kereskedelmi tudósító szakmai szempontból emelt kifogást a lelkész személye ellen. A lap közgazdasági kérdések iránti érdektelenségét a szerkesztő dilettantizmusával magyarázta. (Később Palla-16 Barna Endre [írói álnevén - Középajtay]: Románia nemzetiségi politikája és az oláhajkú magyar polgárok. Kolozsvár, EMKE, 1908. 18. A szerkesztésbe Holló János tanító és Vizi Dénes nyugalmazott katolikus kántortanító segített be. L. Bukaresti Magyar Újság, 1902. júl. 6. 17 Barna: i. m. 17-18. 18 Az egyesületek életéről szóló híradások között arról olvashatunk, hogy a Dal- és Műkedvelő Kör a Magyarországon is jól ismert Radu D. Rosetti Lecke c. darabját mutatta be. Az előadásra magát a szerzőt is meghívták. L. Bukaresti Magyar Újság, 1902. márc. 23.
