Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441
1444 OROSS ANDRÁS re a visszaszerzett birtokok felügyeletére, összeírására, visszaadására, betelepítésére, a kamarai gazdálkodás minden ágának biztosítására, a jövedelmek beszedésére, felhasználására volt érvényes. Nemcsak az állami (harmincad, accissa, söjövedelem, tized bérlése stb.), hanem a földesúri jövedelmek (kilenced, robot igénybevétele, telekkönyvi bevételek, italmérés, raktárbérlés, mészárszék stb.) kezelése is a kamarai alkalmazottak feladat volt.8 A birtokok mellett a visszafoglalt városokra is az adminisztráció felügyelt, igaz a települések magisztrátusaival gyakori konfliktusa volt, mivel azok folyamatosan küzdöttek a minél nagyobb önállóság megszerzéséért.9 A Budai Kamarai Adminisztrációnak ugyanakkor a 17. században megerősödött vármegyei közigazgatásba1 0 nem sikerült beavatkoznia, igaz a Magyar Királyi Udvari Kancellária rendeletei útján többször is sürgette a vármegyei munkások kiállítását egyes várak erődítéséhez, illetve — mint látni fogjuk — lerombolásához. A hivatal tevékenységét tehát állandó kettősség jellemezte, hiszen a katonai parancsnokok elvárták a kamarától, hogy pénzzel segítse a helyőrség ellátását, messzemenően tiltakoztak ugyanakkor, ha egy kamarai alkalmazott bármilyen módon szeretett volna beleszólni a katonai kérdésekbe, amire a két tevékenység szoros (elsősorban anyagi természetű) összefonódása miatt nem ritkán akadt példa. A szerv élén az adminisztrátor1 1 és kancelláriája állt, mellette működött a számvevőség (Buchhalterei) és a főpénztári hivatal (Einnehmeramt). A felügyelete alatt álló hivatalok közül — a századfordulóra kialakult rendszernek megfelelően — a fontosabb helyeken (Eger, Lippa, Pécs, Szeged) ún. prefektusok működtek, míg a többi helységben (például Baja, Buda, Kanizsa, Kaposvár, Karánsebes, Siklós, Székesfehérvár, Szigetvár, Vörösmart) kamarai tiszttartók, azaz provizorok szolgáltak. A prefektus a vidéki kerületek vezetőjeként hasonló jogosítványokkal rendelkezett, mint a Budán székelő adminisztrátor az egész újszerzeményi terület felett. A felsorolt településeken és több más helyen (például Buda, Dunaföldvár, Érsekújvár, Esztergom, Mohács, Szolnok, Újpalánka, stb.) egyúttal az adminisztráció által ellenőrzött harmincadhivatal is működött. 8 Párhuzam vonható a Szepesi Kamara 1567. évi megalakulása, kezdeti működése és a Budai Kamarai Adminisztráció 1686 utáni szerepe között, hiszen működésük értelme a területükön állomásozó katonaság ellátása, a hadi gazdálkodás biztosítása volt. Az 1670 utáni időszakban Felső-Magyarországon a lipóti abszolutizmus idején megvalósított kamarai igazgatás, amikor az irányítás és az ellenőrzés már az Udvari Kamara kezében volt és a korábban a Magyar Kamarától függő pénzkezelés önállóvá vált, lényegében a Budai Kamarai Adminisztráció működési elvei előfutáraként fogható fel. Szűcs Jenő: A Szepesi Kamarai Levéltár 1567-1813. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I.: Levéltári leltárak, kincstári levéltárak 7.) Szerk. Varga János. Bp. 1990. 85-119. 9 A kamarai felügyelet olyan városokban is jelentős volt, mint például a püspöki mezőváros, Eger, ahol a kamara által támogatott városbírót a városi tanács ellenállása miatt nem sikerült kinevezni. MOL Budai Kamarai Adminisztráció, E 281, Berichte und Schreiben (a továbbiakban E 281) 1699. Juni No. 303. 10 Vö. újabban Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója. A 17. századi magyar vármegye. Századok 139. (2005) 855-888. 11 Az adminisztrátorok a hivatal fennállása alatt: Johann Werlein 1684-1691, Ferdinand Helfïrich Plass von Mühlleiten 1691-1694, Johann Ignatz von Kurz 1694-1709. A Budai Kamara alárendelt hivatalainak alkalmazottai — csekély kivételtől eltekintve — német, itáliai és rác nemzetiségűek voltak, ezért szakítani kívánunk azzal a 19. századból eredő gyakorlattal, hogy neveiket magyarosítva közöljük. Csak abban az esetben alkalmazzuk ezt a megoldást, ha az illető neve alapján biztosra vehető a magyar származás, például Igmándi Sámuel esetében, aki 1690 és 1693 között kaposvári provizor volt.
