Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441

1442 OROSS ANDRÁS adott vár birtokának jövedelmeivel gazdálkodott. A frontvonal délre helyeződésével azután megindult az egyes birtoktestek zálogba adása, illetve a jus armorum lefizetése utáni megváltása, mely feladatokat szintén a Budai Kamarai Adminisztráció alkalmazottai intéztek. A hadügyi változások közül elsőként az új határ mentén kialakítandó Határőrvidék (Maros-Tiszai, Dunai és Szlavóniai) problematikája szerepelt. A várakkal kapcsolatban úgy tűnik, hogy az ún. Einrichtungswerk elgondolásai alapján dolgozták ki az új koncepciót. Az ország belsejében fekvő várak esetében kimondták, hogy nem minden, a külső ellenség ellen szükségtelennek tűnő vár lerombolására kerüljön sor, hanem azokat, amelyek az alattvalók féken tartására, jó stratégiai helyzetüknél fogva megfelelő védelmet nyújthatnak, erősíteni kell. A kisebb erődített helyekről azonban ki kell vonni a helyőrséget, a tüzérséget, a védműveket pedig el kell hordani.3 A katonai és a polgári igazgatás bizonyos szintű szétválasztását célozta az a tervezet, amely a várak, mint védelmi objektumok helyett a kaszárnyákat, mint katonai szálláshelyeket helyezte előtérbe.4 Jelen tanulmányunkkal azonban egy — eddig alig vizsgált — másik, változás alatt lévő területre koncentrálunk: a hadügyigazgatás, azon belül a magyarországi törökellenes védelmi rendszer átszervezési folyamatának egy szeletét kívánjuk feldolgozni. Fő célunk, hogy a Bécsben és Budapesten őrzött hadi és kamarai levéltári források segítségével bemutassuk azt a szervező tevékenységet, amelyet a Budai Kamarai Adminisztráció és alkalmazottai fejtettek ki a 17-18. század fordulóján annak érdekében, hogy az általuk igazgatott területen fekvő várak felszerelését, szükségleteit biztosítsák, a karlócai béke (1699) után pedig bizonyos várak lerombolását megvalósítsák. Részletesebben szeretnénk bizonyítani azt is, hogy miért a Budai Kamarai Adminisztráció területén valósult meg legteljesebben a nevezetes, de újabban sokat vitatott 1702. évi várrombolási rendelet, illetve az a jelentős hadügyi koncepcióváltás, amely egy-egy terület központjában fekvő vár megerősítésére irányult. A hadügyi változások 17. század végi bemutatásakor azért is esett választásunk a Budai Kamarai Adminisztráció területére, mert a neves hadmérnök, Nicolas Dumont által készített felmérések és tervezetek — amelyeket az alábbiakban többször is idézünk majd — szinte egyedülálló módon nyújtanak igen szemléletes képet a rombolás előtt álló várakról. 3 Theodor Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. Wien-Leipzig 1911. 58-59., 90., XXV-XXVIII., ill. újabban Varga J. J.-Kalmár J.. A Magyar Királyság i. m. 23-28. 4 Szita László - Gerhard Seewann: A karlócai béke és Európa. Dokumentumok a karlócai béke történetéhez 1698-1699. Pécs 1999. 140-155. A tervezett kaszárnyák 1702 körül a Tiszántúlon: Várad, Feketebátor, Jenő, Arad, Üj-Lippa, Gyula; az. ún. tiszáninneni területeken: Szeged, Szolnok, Csongrád, Csanáddal szemben, a Maros túlpartján, Zombor, Szabadka, Bara, Kobila, Titel, Futak; a Dunától délre: Eszék, Valkóvár, Ilok, Pétervárad, Vitrovica; a Szávánál: Brod, Novi. Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 125, Pál nádor, No. 10202. Az összesítésből teljesen kimaradt a mai Dunántúl, itt Szigetvár, Komárom, Győr, Esztergom voltak a legfontosabb állomáshelyek.