Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
ERTELMISEGI UTKERESES A 16. SZAZADBAN 1439 akarna segéjteni, kit hiszem, hogy k(e)g(ye)l(me)sen megmível."18 1 Kovacsóczy azonban, akinek Forgách saját távozásával csinált helyet az erdélyi udvari adminisztrációban, már nem tért vissza hozzá: hamarosan Báthory titkára lett. Halálig hű maradt humanista múltjához és Forgách patrónusi példájához: nemcsak egy figyelemre méltó politikai művet köszönhetünk neki, hanem mecenatúrájának hála részben az erdélyi késő humanizmus magas színvonalát is. Pártfogoltjai közé tartozott többek között a Padovában tanult Szamosközy István, Sombori Sándor és Kornis György is.18 2 1577 elején, egy évvel Kovacsóczy távozása után Forgách Ferenc pestisben elhunyt Padovában. Nem tudjuk, milyen lelki állapotban volt élete utolsó esztendejében, de sejthetjük, hogy számítását, ha másért nem, betegsége miatt Itáliában sem találta meg. Ez ugyan csupán feltételezés, mégis nehéz ezt az oly sokat látott, állandóan a történelem színpadán mozgó és most történeti műve írásába temetkező embert boldognak képzelni egy idegen társadalomban, nemzetközi kapcsolatoknak többé-kevésbé híján. Pedig azt is gondolhatnánk, hogy a magyar Tacitus,18 3 ekkor, harmadik padovai tartózkodása idején jutott csak révbe. Amire 1567-1568-ban, Miksa szolgálatába belefáradva nem volt lehetősége, arra most — lényegesen nagyobb vagyon birtokában, háta mögött egy jóakaratú fejedelem támogatásával — végre minden adva volt. De vajon valóban az otiumra, a tudományoknak szentelt visszavonult életre vágyott ez az ember, aki ennyire ambiciózus volt és egyben ekkora becsben tartotta a hazáért, a közért való politikai tevékenységet? Nehéz erre egyértelmű igennel felelni, mint ahogy az is további kutatásokat igényelne, hogy megmagyarázzuk, Báthory környezetéből, az erdélyi politikai adminisztráció csúcsáról, miért vágyott el. A párhuzamok a sírig folytatódnak: a respublica litterariába sokkal inkább integrálódott, erősebb humanista identitással rendelkező Dudith András élete ugyanúgy 1576-ban mozdult el véglegesen a literátusi létforma irányába, mint Forgách Ferencé. Míg 1567. évi házassága után Dudith még nem tudta a vágyott körülményeket biztosítani, a lengyel választási küzdelemben kifejtett szolgálatainak hála most nem csak anyagilag volt lényegesen jobb helyzetben, hanem politikai elismertség szempontjából is.18 4 * * * A Forgách Ferenc életével kapcsolatban felvetődött kérdésekre nem könnyű egyértelmű válaszokat találni. Mint láthattuk, e politikus-történész eléggé bonyolult személyiség volt ahhoz, hogy egyoldalúan interpretálhassuk döntéseit. Intellektusa, ambíciói, habitusa folyamatos útkeresésre kárhoztatták. Ebben nem lebecsülendő tényező volt, hogy a püspöki-politikai karrier olyan meghatározottságot jelentett, mely az egyéni érvényesülésre és kiteljesedésre törekvő emberek esetében csak megfelelő ellentételezés mellett érte meg. 181 Uo. 13. 182 Veress E.\ Matricula et acta i. m. 230-232., 237., 244., 247., 254. 183 Tacitusnak — tudomásom szerint — Brutus János Mihály nevezte először. Dudithius, A.: Epistulae. Vol. 6. i. m. 72. 184 Almási G.: Két magyarországi humanista i. m. 1148-1152.
