Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
ERTELMISEGI UTKERESES A 16. SZAZADBAN 1431 son kiállása mellett — János Zsigmond támogatásának, akinek sikerült azt a nyár óta tartó speyeri béketárgyalások kereteibe beillesztenie.139 Ezek a körülmények azt sugallhatják, hogy Forgách Ferenc nem csupán egyéni ambíciói kielégítetlenségéből és az elszegényedésből kereste a kiutat Erdélyben, hanem nagyobb politikai perspektívában gondolkozva, a nemesi elégedetlenséget kihasználva és szítva egy girbe-guba, de mégis „önálló magyar" utat próbált kijárni, illetve az éppen aktuális Habsburg-alternatívával szembeszegezni. Ha ideig-óráig kalandorságból vagy „virtusból" így is volt, Forgách e történetnek feltehetőleg csak mellékszereplője volt. A teljes szakítás útjának járhatatlanságát bizonyára maga is világosan látta, mint ahogy annak idején azt is pontosan érzékelte, mennyire kicsi az esélye, hogy Jacobus Heraclides támadásával összehangoltan Erdélyt el lehessen foglalni. Erre utal Emlékiratának. ide vonatkozó, óvatossággal kezelendő fejezetének vége. Dobó és Balassa elfogatása után a szerző minden további nélkül rátér a szlavón területeken kibontakozó horvát elégedetlenségre. Ennek oka az volt, hogy Miksa többek birtokosi jogát állítólag azon az alapon kérdőjelezte meg, hogy tulajdonukat királyi jogkör nélkül anno Corvin János adományozta nekik. „Szlavónia nemesei és néhány főura" ezek miatt annyira elkeseredett, „hogy magának II. Jánosnak a védelmét kérték, felajánlván magukat. Es ha a velencei háború elébe nem vág a magyarországi dolgok alakulásának, fennforoghatott volna annak kockázata, hogy akkor Magyarország és Horvátország minden maradéka elvész." Szerencsére a török — tudjuk meg a következő fejezet elején — nem kívánt újabb hatalmas vérveszteségeket okozó, csekély haszonnal járó költséges magyarországi háborút, így János Zsigmond és a horvát-szlavón nemesek közös „akciójára" sem kerülhetett sor.140 Az Erdélyből kiinduló önálló magyar-horvát politikai kísérlet tehát „szerencsére" elmaradt. Nehéz pontosan megítélni, mit is kereshetett Forgách Ferenc az általa egyre inkább lebecsült János Zsigmondnál.14 1 Tanácsosi funkciójának itt sem tett nagyobb lelkesedéssel eleget, mint korábban Miksa szolgálatában. Továbbra sem volt az udvarhoz kötve: tudjuk például, hogy a család (királysági) Komjátiban lévő birtokain fél évet maradt távol.14 2 Egy az oszmánok fogságából szabadult, egykori szigeti kapitány 1570-ben megfordult az erdélyi udvarban is. Beszámolóját a következőképpen ferdítette Radéczy István latin nyelvre a királynak írt jelentésében: „A kiskirály [János Zsigmond] Forgách véleményét kikérve a szentháromság tanáról vitatkozik, minthogy a török tiltása ellenében nem tud háború kezdésén gondolkodni, ezért Isten fiának és a szentháromság tanának üzent hadat. Gyulaffy szakállt növeszt. Arra a kérdésre, hogy miért van ott, azt felelte, hogy a sors és a csekély németek akarták így, majd felsóhaj-139 L. Miksa 1571. jan. 31-én kelt levelét: Mocsáry A.: Nemes Nógrád vármegyének i. m. 160-162. Vö. Sörös P.: Forgách Ferencz élete i. m. 544. Miksa valószínűleg Forgách Simon szolgálataira és a család többi tagjára is tekintettel kellett legyen, ugyanakkor Ferenc mint erdélyi fejedelmi tanácsos lekötelezése sem lehetett mellékes szempont. 140 Forgách F.-. Emlékirat i. m. 951., ill. 952-953. Ezzel végül is Forgách elismeri, hogy az 1566. évi háborúnak és áldozatoknak megvolt a haszna. 141 János Zsigmond-portréja minden írói szándék ellenére inkább szánalmat, mint megvetést kelt az olvasóban. Forgách F. : Emlékirat i. m. 979-985. 142 Szabó L.: Ghymesi Forgách Ferencz i. m. 138-139. Ekkor űzi ki Komjátiból Huszár Gált.
