Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
1432 ALMÁSI GÁBOR tott és átkozta, hogy a törökök cárja a jelenlegi magyarországi lehetőséggel nem él. Ekkor egy ideig csendben maradt, majd kezébe vette lantját, gondolván, hogy fájdalmát így titkolhatja."14 3 Az átpártolások okát amúgy abban látják leginkább, mesélte a kapitány, hogy Miksa a gyakran megkért javakat sem adományozza oda. Mások azonban tisztelettel beszéltek a császár- és királyról - tette hozzá az igazság kedvéért. Az Emlékiratból egyértelműen kiderül, hogy Forgách Ferenc a fejedelem szűkebb köréből hamar kiszorult. Állandó panasza, hogy János Zsigmond Bekes Gáspáron, Csáky Mihály kancelláron és Giorgio Blandratán kívül másokkal egyre kevésbé egyeztetett. Forgách az utókor által oly pozitívan értékelt speyeri egyezmény ratifikálásakor is szembefordult e szűkebb kör akaratával, annak ellenére, hogy a béketervet sok szempontból ő is igazi előrelépésként értékelte.144 Az erdélyi-királysági viaskodás, a háborúk és polgárháborúk sorának káros következményeit meghatározónak vélte a 16. századi Magyarország történelmének alakulása szempontjából: „Először is oly sok viszálykodás után, János végre lemond a királyi jelvényekről, ami egymagában — negyvennégy éven át — nagyon sokba került nekünk is, nekik is, de a keresztény világnak is: annyi nép szolgaságába, annyi ország — Horvátország, Szlavónia, Szerbia, a két Oláhország, Buda és főleg Magyarország — elvesztésébe, annyi áldatlan háborúba."14 5 Forgách Speyerrel való szembefordulása azonban nem a magasabb politika, hanem érdekcsoportok szempontjából értelmezendő: Bekes túlzott hatalma, illetve az az elképzelés, hogy Erdélyt János Zsigmond gyermektelen halála után Miksa örökli, sértette Báthory István és körének érdekeit. Miksa király 1571 márciusában, János Zsigmond halála után azonnal megpróbálta eddigi jóindulatának árát „elkérni": arra bíztatta Forgáchot, hogy a választáson az ő érdekében járjon el, vagyis támogassa a speyeri egyezséget kijáró Bekes Gáspárt Báthory Istvánnal szemben. Miksa persze ezzel lehetetlent kért, ami kapcsolatuk további romlásához vezetett, Forgách pedig Báthory kancellárja lett.14 6 Joggal gondolhatnánk, hogy Forgách Ferencnek ezzel régóta dédelgetett politikai álma vált valóra: újra módja nyílhatott a történelem menetét komolyabban befolyásolni. Meglepő, de ez végül nem így történt: a történészpolitikus hosszú távon továbbra sem érezte jól magát Erdélyben, holott Báthory Istvánnal való viszonyának megromlásáról nincs tudomásunk.14 7 143 „Regulum iudice Forgachio misterium sanctae Trinitatis disputare, quamque non posset, Turca vetante, instituti belli prosequi rationem, Dei filio et misterio sanctae Trinitatis bellum indixisset. Gulafflum barbam alere, poscentique quae causa fuisset ut illic esset Gulaffius, fata et breves Germanos ita voluisse respondit, tractoque suspirio maledixisset, quod Turcarum caesar praesentem occasionem in Ungaria negligeret. Ubi taciturnus aliquantisper haesisset, paulo post, dissimulandum dolorem petita lyra existimasset." Károlyi A.: Okiratok i. m. 697. 144 Forgách F.: Emlékirat i. m. 971-972. 145 Forgách F.: Emlékirat i. m. 968. 146 Miksa levelét idézi Toldy F.: Forgách Ferencz élete i. m. LXXII-LXXIY 147 Hogy mégsem lehetett könnyű Forgáchcsal együttműködni, arra a Liszthinek dolgozó, nyilvánvalóan túlzó Dietrich Márton egy 1572. júniusi levele utal: „Forgách kevés tekintéllyel bír. Igazából mindenki, aki Erdélyből idejön (márpedig naponta sokan jönnek), csúnya szavakkal átkozzák és szidják: nem ismeri a magyarországi stílust (nescit stylum Ungariae), és sokat képzel magáról." Mencsik Ferdinánd: A Páduában tanuló Blotz Hugó levelezése erdélyi és magyarországi barátaival (1571-1574). Erdélyi Múzeum 5. (1910) 38.
