Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
ERTELMISEGI UTKERESES A 16. SZAZADBAN 1427 Már az eddigiekből is kikövetkeztethető, hogy Forgách, Berzeviczy és feltehetőleg Kovacsóczy már a pozsonyi országgyűlést követően eltávozott Itáliába. Obermayer Erzsébet velencei levéltári kutatásainak hála útjuk kezdetéről és céljáról egészen pontos értesüléseink vannak.12 0 Az első célállomás Velence volt, ahol Forgách szeptember 24-én felajánlotta szolgálatait a Tizeknek. Ismerjük a titkos meghallgatásra benyújtott kérését, továbbá a meghallgatáson elmondott beszédét is. Az oráció a köztársaság dicséretével kezdődött, ami után Forgách néhány szóban bemutatta önmagát: Ferdinándtól a váradi püspökség címét bírta, de maga a püspökség János Zsigmond birtokában volt. A két császár- és királyért végzett szolgálatairól, költségeiről és annak elviselhetetlen terheiről maga és családja számára inkább hallgatna. A gyilkos és szerencsétlen háború után végül lemondott püspökségéről, tanácsosi rangjáról és egyéb címeiről — állította a Tízeknek —, minthogy látta, a haza javára már nem válhat szolgálata. Ezek után, hogy megszabaduljon a következményként megjelenő rosszindulattól és gyűlölettől, kénytelen volt „ebbe a szabad és kegyes Köztársaságbajönni", mintegy új hazájába. Kérte tehát a velencei tanácsot, hogy a városban élhessen, és halhasson meg, felajánlotta szolgálatát és az életét, továbbá esküdött a mindenható Istenre és az evangélistákra, hogy a Serenissimához mindig hű fog maradni. Az emelkedett hangnem után a beszédet egy meglepően gyakorlatias kéréssel zárta: rövid időre titokban eltávozna még Erdélybe, ennek érdekében a török területeken való áthaladásának biztosítására lenne szüksége.12 1 Csak sejthetjük, de pontosan nem tudjuk, a Tízek hogyan reagáltak erre az egészen abszurdnak tűnő felajánlkozásra. Valószínű, hogy a válaszadás előtt „leinformálták" Forgáchot bécsi követükön, Giovanni Michielen keresztül, bár negatív válaszhoz még erre sem volt igazán szükségük: Forgách „ellenzékisége", sértettsége már beszédéből kiderülhetett. Velence pedig nem kereste az alibiket a császárral való békés viszony felrúgására. Az Erdélybe való távozáshoz szükséges papírokat ettől függetlenül kiállíthatták számára, mégis kérdés, hogy Forgách már ezen az őszön megjelent-e János Zsigmond udvarában. Ha így is volt, valóban csak egy rövid útról lehetett szó, mert 1568 februárja környékén már Genovában találjuk, ahol alkalma nyílt a pápa egyik hírvivőjével beszélni.122 Homályban marad, volt-e valami céljuk Genovában, illetve, mi is történt pontosan Forgáchcsal és társaival 1567 szeptembere és 1568 májusa között, mikor végülis Padovában megállapodva Berzeviczyvel együtt beiratkoztak a jogi karra.12 3 Forgách tehát nem sietett Erdélybe tenni át székhelyét, még ha ez a lehetőség már az első pillanattól kezdve benne is volt a pakliban. A velencei felajánlkozás, az észak-itáliai utazások, a padovai tanulmányok arra utalnak, hogy első-120 S. Obermayer Erzsébet: Ismeretlen Forgách Ferenc-dokumentum a velencei levéltárban. Irodalomtörténeti Közlemények ???. (1975) 681-685. 121 Uo. 684-685. 122 Sörös P.: Forgách Ferencz élete i. m. 538., vö. Forgách F.: Emlékirat i. m. 934. 123 Veress E.: Matricula et acta i. m. 54. Kovacsóczy jelenlétére csak az eddigiekből következtethetünk.
