Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
1426 ALMÁSI GÁBOR A pozsonyi diétán Forgách és humanista kísérete is megjelent, függetlenül attól, hogy a váradi püspöknek a királlyal szemben támasztott követelései nem lettek megválaszolva: ezt jelezte Verancsics Antalnak Pornóra küldött, már említett levele. Verancsics türelemre intő szavai — ha hatottak is — legfeljebb eddig terjedtek: Forgách megjelent a rendi és egyéni sérelmektől szokás szerint zajos országgyűlésen, ahol a német tanácsosokkal való kormányzás, Delfino és a betöltetlen tisztségek kérdése ismételten felmerült. A helyzetet súlyosbította — jegyezte fel a spanyol követ —, hogy János Zsigmond az elégedetlenséget minden eszközzel szítani próbálta.11 4 A diétán Forgáchra mint tanácsosra ismételten ítélkezői feladatot róttak ki: a július 27-én kelt törvénycikkek szerint beválasztották a feljebbviteli törvényszék tagjai közé. Az esemény pikantériáját az adja, hogy a törvény szövege már csak mint pozsonyi prépostot említi Forgáchot,11 5 vagyis ekkorra már feltehetőleg lemondott püspöki címéről, holott alig egy hónappal korábban egyik folyamodványa nyomán a Magyar Kamarát felszólították 200 forintos, a püspöki tizedekből származó járandóságának kifizetésére.11 6 Vagyis némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy a püspöki fizetés hátralékaiból, amennyit tudott, behajtott, majd lemondott.11 7 Nem tűnik valószínűnek, hogy Forgách Ferenc túl sok esélyt látott volna helyzete megváltozására az országgyűlés alatt. Mégis, talán meg akart győződni arról, van-e még keresnivalója neki és Berzeviczynek a királyság politikai apparátusában, ráadásul a diéta lehetőséget adott a királlyal való találkozásra, és legalább elmaradt fizetésének „begyűjtésére". Forgách tehát azzal a tudattal mehetett el, hogy nem sok veszíteni valója van: az érsek elleni kalandorkodásnak ebben a szellemben lehetett koordinátora. A pénzek begyűjtésére annál is inkább szüksége lehetett, mert az itáliai utazás alternatívája valószínűleg már tavaszi, pornói tartózkodásuk alatt megszülethetett. Elképzelhető, hogy Forgách már ekkor tárgyalásokba kezdetett sógorával, Gyulaffy Lászlóval Pornó elzálogosításáról: ezzel kívánta későbbi itáliai útjának költségeit fedezni. Ezt az elzálogosítást azonban, amelyre legkésőbb a diéta után kerülhetett sor, a Magyar Kamara már október 10-én megkérdőjelezte, melyre két hét múlva meg is jött a királyi leirat: mivel Pornót a pozsonyi prépost a király hozzájárulása nélkül zálogosította el, Gyulaffynak azonnal vissza kell adnia.11 8 Istvánffy szerint többek között ez volt az egyik ok, ami miatt a következő év során Gyulaffy is Forgách nyomába szegődött és az erdélyi udvarhoz csatlakozott.11 9 114 1567. június 7. AGS Estato Alemania Leg. 657. fol. 48., ill. részletesen MOE 5. köt. i. m. 77-99. 115 MOE 5. köt., i. m. 151. 116 MOL E15, 1567. június 14. Korábban a gyulai tizedekből pótolták tizedbevételeit, Gyula 1566. évi eleste után ezt a Magyar Kamara kellett, hogy átvegye. 117 A Magyar Kamara felirata szerint a püspöki fizetés és a tizedek ügyében június 27-én döntöttek. ÖStA FHKA H KA Hoffinanz Prot. 1567 Reg. No. 275. fol. 205r. 118 MOL E15, 1567. okt. 10., 27., 31. és dec. 31. Vö. ÖStA FHKA H KA Hoffinanz Prot. 1567 Exp. No. 273. f. 360v és Reg. No. 275. fol. 377. Az iratokban magától értetődően csak Gyulaffy kéretik számon. 119 Istvánffy M. : Magyarok dolgáról i. m. 460.
