Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
ERTELMISEGI UTKERESES A 16. SZAZADBAN 1423 kancellár és nem csupán titkárok tevékenykednének, mert ezt a címet és méltóságot az udvarban felséged kevésbé rangos királyságaiból és tartományaiból származó emberek is betöltik."10 1 A kancellária úgymond „Bécsbe vitelének" kérdése nem volt egyszerű, mint ezt maga Dudith is tudhatta. A magyar állam erőteljesebb bécsi reprezentációja sokak által kívánatos lehetett, ugyanakkor a szuverenitásra olyannyira érzékeny rendiség nem biztos, hogy egyként támogatta volna Dudith egyfajta „központosítást" szorgalmazó ötletét. Az igazi ellenlábas azonban — amint ez a szövegből is világosan kiderül — valószínűleg az ekkor már a magyar politikai elitben szinte vetélytárs nélkül álló Oláh Miklós lett volna, akinek portréját már Forgách Ferenc is, Emlékiratának idézett részében, pontosan ugyanazon indítékból festette sötétre, mint e levelében Dudith. Dudith András már 1560-ban meg volt róla győződve, hogy Oláh Miklós féltékenyen őrködik hatalmi körei és címei felett. A benefïciumai miatt az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozó humanista, Oláhnak ajánlotta hosszú tanulmányútjának egyetlen nyomtatásban megjelent produktumát, Dionysius Halicarnasseus Thuküdidész-kommentárjának latin fordítását, kifejezvén mélységes háláját és lekötelezettségét: „ami pedig engem illet — írta Oláhnak —, jótéteményeiddel már régóta annyira leköteleztél, hogy joggal tarthatsz igényt mindarra, amit még életem során szorgalmammal elérek, akár a tudományokban, akár más téren."102 A Paolo Maunzio humanista nyomdász-barátjának leadott kéziratban a következő gúnyos megjegyzést fűzte Oláh titulusaihoz: „Ezt a címzést, úgy ahogy van, akár egyetlen pont elhagyása nélkül kell [idézni], annyira fontos ez az én országom számára, hogy nem lehet elhagyni anélkül, 101 „Nihil novum peto. Fuerunt ante dominum Strigoniensem, qui ipse quoque vivo Paulo archiepiscopo aulae cancellarius erat; etiara nostra memoria Thomas episcopus Wespremiensis, postea Vylaky Agriensis eundem in aula locum habuerunt. Semper antea in Hungaria reges aulae cancellarios ad latus suum habebant. Hunc morem hie tantum archiepiscopus interrupit. Nihil propterea de ipsius auctoritate detrahetur. Nam relinquetur ei suus ille summus cancellariatus cum aliis multis quos habet magistratibus ac titulis. Ante hunc quoque archiepiscopum summi fuerunt cancellarii, sed tamen alius semper in aula versabatur, qui non summus, sed aulae cancellarius et erat et vocabatur. Huic propter negotiorum multitudinem adiuncti etiam secretarii fuerunt. Indignum est profecto, quod in dies evenire solet, ut hinc expeditiones ad dominum Strigoniensem deferri oporteat et transactiones, inscriptiones et alia, quae in dies scribuntur, non ante suum sortiri finem possint quam pro sigillo, ubicumque ille vagetur, modo hue modo illuc cursitare necesse sit et sic tempus terere ac negotia procrastinari. Ita non ille a rege, sed ab ipso rex pendere cogitur. Addo, quod magno decori et ornamento aulae maiestatis vestrae sacratissimae futurum est, si ex Hungaria quoque, quod imprimis célébré et honorificum regnum est, aulae cancellarius et non solum secretarii ad maiestatis vestrae sacratissimae latus asistant, cum etiam ex inferioribus regnis ac provinciis maiestatis vestrae sacratissimae eo titulo et dignitate homines in eiusdem aula versentur." Dudith, A. \ Epistulae i. m. Vol. 1. 249. A Magyar Udvari Kancellária 16. századi történetének megírása még várat magára. A királyi titkár tisztségét elemző tanulmányában Szilágyi Loránd éppen Ferdinánd utolsó éveire és Miksa uralkodására vonatkozó fejleményeket ugoija át. Szilágyi Loránd-. A királyi secretariusok intézménye és az újkori magyar állam. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1937. 547-561. 102 „Quod vero ad me attinet, ita tibi iam pridem maximis tuis beneficiis sum devinctus, ut quidquid in omni [mea] vita aut in litteris aut aliis in rebus nostra praestabit industria, id tu iure tuo optimo tibi [toturn] vendicare possis." (Dudith, A.: Epistulae i. m. Vol. 1. 84.) A könyv címe: Dionysii Halicarnassei de Thucydidis história iudicium Andrea Duditio Pannonio interprete. Venetiis 1560., vö. Almási G.: Két magyarországi humanista i. m. 899.
