Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
1418 ALMÁSI GÁBOR letesen elemezte — klasszikus előképekhez méltó módon gúnyolják ki Delfínót.7 6 Feltételezhető, hogy ezek a versek nagyjából Istvánffyéval egy időben születtek, sőt az is valószínűnek tartható, hogy e humanista vetélkedőbe mások — például Radéczy — is bekapcsolódtak. Ebből a szempontból érdekes megjegyezni, hogy Kovacsóczy kéziratai között (melyek a már említett naplót is tartalmazzák) a paszkvillusok előtt közvetlenül egy In aulam című vers található, mely az udvarellenes humanista irodalmi kánon tipikus példája.7 7 El tudjuk képzelni, Forgách Ferenc azzal a mentalitással, amelyet Zsámboky naplója tükrözött, miképpen reagált az 1566. évi háborús kudarcokra, Szigetvár és a saját tizedbevételeit jelentő Gyula elveszítésére, és arra a — történetírásunk által újabban már sokkal árnyaltabban értékelt7 8 — „tétlenségre", melyre Miksa császár és a háború körülményei kárhoztatták a valóban hatalmasnak tekinthető, 40.000 fős nemzetközi haderőt. Emlékiratának egyik gyakran idézett részlete saját tanácsosi szerepvállalására vonatkozik Szigetvár ostromának idején. A leírás a szerző tanácsosi súlyát érzékelteti: „A császár (...) kivonult Bécsből, és ötödik nap Ovárra érkezett. Ugyanezen a napon [érkezett meg] ... Oláh Miklós esztergomi érsek, Forgách Ferenc választott váradi püspök,7 9 Báthory András országbíró, Mérey Mihály nádori hatalommal felruházott [nádori] helytartó és Tahy Ferenc lovászmester." (A feljegyzés napra pontosságát Kovacsóczy naplója igazolja, aki ugyanerre a napra teszi érkezését a váradi püspök társaságában.8 0 ) A császár ekkor tanácsot tartott. Három elképzelés vetődött fel: maradjanak Óváron — javasolta az öreg, távolmaradt Batthyány Ferenc levélben —, ostromolják meg Esztergomot, melynek következtében Szigetvár vagy Gyula közül legalább az egyik tehermentesülne — erre az álláspontra helyezkedett Forgách, akihez Tahy is csatlakozott —, harmadikként a „többiek — veszélyben a legrútabb — a közbeeső megoldást választották: menjenek Győrbe és ott a helyzethez képest foglaljanak állást."8 1 Miksa egyik legnagyobb hibája tehát rossz tanácsadóinak követése volt. Tanácsosi szerepvállalásra még egy alkalommal kényszerült Forgách: a győri tábor feloszlatásának kérdésében. Ismételten, az udvar legszűkebb környezetéhez tartozónak láthatjuk a váradi püspököt, aki a császár német és cseh tanácsosait a rá jellemző iróniával és komorsággal jellemzi Emlékiratában.8 2 A szerző, aki „illő-76 Ritoókné Sz. A.: A politikai szatíra i. m. 274. 77 ÖNB Seria nova 1912. fol. 48r. Vö. pl. P M. Smith: The Anti-Courtier Trend in Sixteenth Century French Literature. Geneve 1966. A paszkvillusok datálása szempontjából még megjegyzendő, hogy a kéziratban a verseket követő írás (Expeditio imperatoris...) már az 1566. évi haderő listáját adja (fol. 50.), amely — akárcsak maga a napló — Forgáchnak is forrásul szolgálhatott. 78 Vö. Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526-1598. (A győri főkapitányság története a 16-17. században 1.) Győr, 1999. 134-135. 79 Nem világos, miért nevezi magát választott püspöknek, hiszen a pápai megerősítést a Forgách család levéltára megőrizte. Riadva: Forgách F.: Ghymesi Forgách Ferencz i. m. LXI-LXVII. 80 Kovacsóczy F.: Rerum Memorabilium i. m. fol. 94r 81 Forgách F.: Emlékirat i. m. 862. Később a győri táborban kitört tűz eloltásában a váradi püspök is jeleskedett. Uo. 871-872. 82 Uo. 877-879. A két legbefolyásosabb, művelt titkos tanácsost, Hans Trautsont és Leonard Harrachot a dicséretet nehezen osztogató szerző sem becsülte le, bár megállapítja háborús tapasztalatlanságukat és a katonáskodástól való ódzkodásukat. A cseh reneszánsz udvar tartására törő Rozmberk Vilmos írástudatlan és csak a lakomákhoz ért. A forgáchi irónia példája lehet ez a mondat: „Morva-
