Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
ERTELMISEGI UTKERESES A 16. SZAZADBAN 1419 nek látta", hogy ezúttal teljes listát készítsen, a magyar tanácsosok közül a püspöki karból saját magán túl megemlíti „az oláh származású Miklóst", Verancsics Antalt és Bornemissza Pált, a főurak közül Tahy Ferencet, Bánffy Istvánt és Lászlót, Eck Graf zu Salm und Neuburgot, Dobó Istvánt, Pető Jánost és Mérey Mihályt - Báthory András országbíró ugyanakkor betegsége miatt hiányzott. A tanácskozás során kialakult „német-magyar" konszenzus az volt, hogy a még megmaradt katonaságot a környező községekbe kell szétosztani. Ez ellen egyedül megint csak Forgách emelte fel szavát, akihez — amennyire a szerző előadásából kivehető — Tahy majd a többi magyar tanácsos is csatlakozott: úgy vélték, új erősség létrehozásáról és könnyű fegyverzetű magyar lovasság tartásáról kell most elsősorban gondoskodni. Kovacsóczy naplójából tudhatjuk, hogy Miksa császár végül 1566. október 29-én tért vissza Bécsbe, ahová pár nappal korábban már megérkezett Dudith András, Miksa testvérének, Katalin lengyel királynénak a társaságában, és ezzel a lengyel misszió egyik fő feladatának eleget tett.8 3 Dudithnak bár nem volt szándékában Lengyelországba visszatérni, Miksa császár, aki bőkezűen honorálta eddigi teljesítményét, erre határozottan utasította.8 4 Bécsi tartózkodása az uralkodó felszólításai ellenére mégis elhúzódott, és joggal sejthetjük, hogy ez idő alatt volt alkalma régebbi baráti és kollegiális kapcsolatait is feleleveníteni. Nem tudhatjuk, beavatott-e valakit házasodási tervébe, de ha valakinek a titoktartására joggal számíthatott, akkor az talán az udvari karrierjéből egyre jobban kiábrándult váradi püspök lehetett. Forgách életmódváltás irányába tett első lépésének tekinthető az a levél, melyet 1566. december 2-án, Pozsonyból írt Bornemissza Pál erdélyi püspöknek. Arra kérte főpaptársát, hogy az küldje meg neki történeti feljegyzéseit, még mielőtt a birtokában lévő Pornóra távozna, ahol az apátság gondnoka elhunyt. Természetesen biztosította Bornemisszát, hogy a feljegyzésekben lévő információkat bizalmasan fogja kezelni. A „saját helyzetéről", ha lehet, inkább nem nyilatkozna - jegyezte meg lakonikusan.8 6 A mozgalmas esztendő után az elkövetkező időszakot tehát Forgách visszavonulással és történeti emlékeinek írásával akarta tölteni. Ebbeli szándékáról erősít meg minket Zsámboky János Forgáchhoz címzett 1567. február 1-i előszava is. Zsámboky elmondja, hogy már dolgozik a kibővített Bonfmi-kiadáson, amelyhez az ötödik tizedet korábban Forgách Ferenctől kapta.8 6 Addig is, míg munkájával elország marsalljának, Raifenbergnek, [továbbá] Sebastian Senachnak tehetsége és rátermettsége semmivel sem volt a közkatonai színvonalon alul: nem is voltak méltatlanok ehhez a háborúhoz." 83 Kovacsóczy F.: Rerum Memorabiliurn i. m. fol. 94 v., vö. Almási G.: Két magyarországi humanista i. m. 909. 84 Almási G.: Két magyarországi humanista i. m. 919-922. 85 1566. december 2. Közli Mayer F.: i. m. 548-549. Eredetije: OSZK Kt. Fol. Lat. 352. fol. 260v-261r . 86 Igaz, e hiányzó kézirat beszerzéséhez Dudith és talán mások is hozzájárultak. Vö. Zsámboky János: Előszó (Invictiss. potentissimoque Caesari Maximiliani II...) In: Bonfini, A.: Decades i. m. 7.; Dudith bejegyzését saját Bonfini kötetébe: „Quartam Decadem cum V dimidia à me accepit Viennae homo ambitiosus et ingratus." Jankovics József - Monok István: Dudith András könyvtára. András Dudith's library: a partial reconstruction. Szeged 1993. 43Almási Gábor: The Uses of Humanism. Andreas Dudith (1533-1589), Johannes Sambucus (1531-1584) and the East Central European Humanist Network. (Közép-európai Egyetem: doktori disszertáció.) Bp. 2005. 210-212.
