Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
ERTELMISEGI UTKERESES A 16. SZAZADBAN 1411 sen 1563 őszén a vita újból fellángolt. 37 A rendi ellenvetéseket (mint például a nádorválasztás előzetes megtartását) Ferdinánd és Miksa végül a hatalom pozíciójából söpörte le az asztalról. Forgách erről a következőképpen számolt be történeti munkájában:3 8 „Vitatkozással telt el több nap, miközben a hatalom fölébe kerekedett a méltányos viselkedésnek; a sokaság mégis zúgolódott. Az volt a hír, hogy az esztergomi érsek TOláh Miklós], Zrínyi Miklós, Batthyány Ferenc bizalmas megbeszéléseken buzdította az uralkodót. A korona, a királyi jelvények a kezében vannak; ki merészelné meggátolni, hogy a koronázás azonnal megtörténjék. Az egészen alacsony származású, oláh apától született érsek, aki mások gyűlölködése közepette emelkedett a legfőbb méltóságba, a helytartóságot és a királyi pecsétet igyekezett megtartani. Mert mindezeket a tisztségeket a maga kezében egyesítette, mindenki súlyos megbotránkozására, mivel sok ember méltóságát és helyét foglalta el méltatlan módon."3 9 Forgách Ferenc a konkurenciát valóban nehezen eltűrő Oláh Miklóssal szembeni ellenszenvének több helyen is hangot adott, mégis itt volt talán a leginformatívabb: Oláh minél több hatalmi pozíció megszerzésére és kontrolálására törekedett, és ezzel mások felemelkedésének útjában állt.4 0 Dudith András később ugyanezt hozta fel az érsek ellen Miksához írt levelében: „arra törekedett, hogy Magyarországon minden méltóság jelvényét maga szerezze meg, minden kiváló emberre rátörjön, a méltóságokhoz, illetve a kegyed megszerzéséhez vezető utat pedig mindenki más előtt elzárja."4 1 A nádorválasztás elhalasztásához — derül ki Forgách beszámolójából — az érseknek konkrét érdeke fűződött, hiszen mint Magyarország helytartója (és mások felemelkedésének kerékbekötője) nem kívánt magának vetélytársat.42 Hasonlóképpen személyes okból támogatta Miksát Zrínyi és Batthyány is: „Zrínyi a nádori méltóságra, Batthyány a királyi kegyre pályázott" - folytatta előadását a történetíró. Amiről Forgách hallgatott, az egyrészt a választási-koronázási vitával kapcsolatos akkori álláspontja, másrészt az országgyűlésen elszenvedett személyes kudarca volt. Nem lehet jelenleg egyértelműen eldönteni, 37 L. erről Forgách részletes, objektív beszámolóját: Forgách F.: Emlékirat i. m. 790-794. és részletesen MOE 4. köt. 369-415. Mivel Forgách Prágában is a koronázás — feltehetően egyházi — előkészítői közé számított, sejthető, hogy korábbi szerepével is meg volt Ferdinánd elégedve. Például az erdélyi vármegyék meghívása kapcsán (amit Ferdinánd elutasított), úgy tűnik, inkább a király véleményén volt. Forgách F.: Emlékirat i. m. 791. 38 Uo. 794. 39 A koronázáson Oláh szerepével szembeni elégedetlenségre 1. Giovanni Michiel velencei követ beszámolóját 1563. szeptember 2-ról: Venetianische Depeschen vom Kaiserhofe. Ed. Gustav Turba. Bd. 1. Wien 1889. 236-237. 40 Az Oláh Miklós elleni gyűlölet etnikai aspektusaival és általános kontextusával máshol részletesen foglalkozok. Almási Gábor: Szélsőséges nemzeti-társadalmi előítéletek humanista körökben: az Oláh Miklós elleni gyűlöletről. (Megjelenés alatt egy Erdélyi Gabriella által szerkesztett tanulmánykötetben. Bp. 2007.) 41 „Occupare enim ipse omnium dignitatum insignia in Hungaria volebat, omnem praestantem invadere, omnibus aditum ad honores et gratiam tuam intercludere." Andreas Dudithius: Epistulae. Szerk. Lech Szczucki - Szepessy Tibor. Vol. 1. 1554-1567. Bp. 1992. 453. 42 Mindezekkel kapcsolatban vö. Pálffy G.: Koronázási lakomák i. m. 1026-28. és újabban Uő: Návrh uhorskych radcov na bratislavsky korunovacny ceremóniái z roku 1561. Doteraz neznámy zásadny pramen к uhorskym král'ovskym korunováciám. Historicky casopis 54. (2006) 201-216.
