Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
1410 ALMÁSI GÁBOR Mint Miksa király és mások későbbi levelei is hangsúlyozták, Forgách rendkívül kedves embere volt Ferdinándnak. Erre utal többek között, hogy Miksa 1563. szeptember eleji pozsonyi koronázásakor a beteges Ferdinánd a koronázási ebédet is a püspök ideiglenes szállásán költötte el bensőséges társaságban.3 3 Ugyanez a kitüntetett szerep fejeződött ki abban, hogy Ferdinánd bécsi gyászszertartásán, a Szent István dómban 1565. augusztus elején — Miksa jóvoltából — a váradi püspök tarthatott halotti beszédet.3 4 Miksa nem győzte ismételni, mennyire értékeli Forgách ez ügyben kifejtett buzgalmát, mennyire lekötelezettje marad.3 5 Forgách Ferenc és Miksa király viszonya azonban hamarosan mégsem e bizalomgerjesztő hangjegyében alakult. A történetíró Emlékiratának Miksa ellenes érzületei nyilvánvalók, ha ezekből indulnánk ki, feltételezhetnénk, hogy az uralkodó valóban rosszindulatot táplált iránta. Miksa ellenérzéseinek kezdetben azonban nincsenek egyértelmű nyomai, és hiba lenne a Forgách elpártolása után kialakult királyi gyanakvást visszavetíteni. Okkal feltételezhetjük ugyanis, hogy az Emlékirat negatív Miksa-képének egyik célja éppen a szerző politikai elpártolásának igazolása volt. Ha Miksa király Forgách-csal szemben nem is táplált ellenszenvet, a jelek szerint a váradi püspököt nem tekintette saját emberének, nem kivételezett vele, és érdekeire sem volt különösebb tekintettel, szemben például a Ferdinándnak szintén legbizalmasabb köréhez tartozó ugyancsak fiatal Dudith Andrással, akinek befolyása nőttön-nőtt, és Miksa uralkodásának kezdetére a kortársak szerint már egyedülálló volt.3 6 A pápai legátus bizalmát is élvező Dudith 1563 nyarán tért vissza a tridenti zsinatról, azzal a titkos küldetéssel, hogy szerezze meg Ferdinánd hozzájárulását a zsinat lezárásához. Nemsokára Ferdinánd és Miksa egy főúr társaságában már Pozsonyba küldte, hogy a királykoronázásra készülő rendek és az udvar között közvetítsen. Az uralkodó érdekét képviselő Dudithtal szemben Forgách a rendi, illetve rendi nemzeti szempontok képviselőjének tűnik, már amennyiben az Emlékiratban sugallt képre hagyatkozunk. A választási jogukhoz (electio) ragaszkodó rendek és a magyar királyi tanácsosok már 1561 óta vitában álltak Ferdinánddal, aki „választásról" — bármilyen formális legyen is az — hallani sem akart. Bár a tanácsosok ellenérveit Ferdinánd 1561-ben még sikeresen megcáfolta — és ebben a vitában Forgách is intenzíven részt vett —, a koronázó országgyűlé-33 Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15-17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok 138. (2004) 1027. Talán jellemzőnek mondható, hogy Forgách — akinek véletlenül (?) nem volt szállás kijelölve az országgyűlés idejére — a Zrínyi Miklósnak kijelölt házat foglalta el. E jogtalanság ellen hiába apellált Zrínyi, Oláh Miklós kiállt a bárót „már többször megkárosító" Forgách mellett (Miksa döntése ez ügyben ismeretlen). Szabó L.\ Ghymesi Forgách Ferencz i. m. 81. 34 Forgách Ferenc: Oratio in funere Augustiss. Potentis. Felicis. Pacifïci, Pientiss. Imp. Ferdinandi I. habita... septima Augusti, 1565. in Templo D. Stephani. Viennae 1565., ill. újabban vö. Pálffy G.: Magyar címerek i. m. 241. 35 Miksa levélfogalmazványai: ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban HHStA), Ungarische Akten, Allgemeine Akten Fare. 89. Konv. A. fol. 39r és fol. 52. 36 Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584). Századok 139. (2005) 902-903.
