Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
ERTELMISEGI UTKERESES A 16. SZAZADBAN 1409 Berzeviczy Márton mind 1559., mind 1562. évi külföldi útján szintén az uralkodó és Forgách környezetében tartózkodott. Berzeviczy udvari karrierjét — Nádasdy Tamás mellett — a váradi püspök támogatta leginkább: ez mutatkozott meg Berzeviczy nagy kancelláriai jegyzői címében, majd későbbi udvari familiárisi kinevezésében is.2 7 Forgách Ferenc „szakaszos" politikai-tanácsosi tevékenységét az udvar napidíjjal is jutalmazta. 1561. március 27. és július 19. között például 115 napot töltött az udvarban, szeptemberben további három hetet, amit az Udvari Kamara napi 2 forinttal díjazott.2 8 A fizetett időszakban Forgách valószínűleg mégsem tanácsosként fungált, hanem a tanács tagjaiból kikerülő ítélőtábla tagjaként.2 9 Érdekes epizódja a későbbi történetíró tanácsosi karrierjének, mikor 1561-ben szigorúan titkos tárgyalásokon — Oláh Miklós, Draskovich György és Nádasdy Tamás ellenében — Forgách rávette Ferdinándot a Moldva elfoglalására induló, Olbracht taskival szövetkező Jacobus Heraclides görög kalandor akciójának támogatására.30 Ezt követően a váradi püspök memorandumot nyújtott be a császárnak, melyben javaslatot tett Erdély elfoglalására. Kifejtette, hogy Heraclidest meg kell győzni János Zsigmond hátbatámadásáról, az erdélyi arisztokrácia egy részét pedig le kell kenyerezni. Az akció sikere a gyorsaságon múlik, ki kell használni az időt, amíg a török nem tud nagyobb erőket mozgósítani, és amíg az amúgy gyors bukásra ítélt Heraclides még hatalmon van Moldvában.3 1 Forgáchnak sokban igaza volt: az időhúzás nem tett jót, a hadjárat hamar megbukott és csak a határvillongások kiújulásához vezetett, Heraclides pedig valóban nem sokáig bírt hatalmon maradni. Jóllehet Erdély elfoglalásához magánérdekei is fűzték az egyházmegyéje nélkül maradt váradi püspököt, nincs okunk feltételezni, hogy Ferdinánd régi ambíciójának a felkarolásában más szempontok nem motiválták.3 2 ren, Straßburgon keresztül Freiburgba, majd Innsbruckba utazott (vö. Anton von Gévay. Itinerar Kaiser Ferdinand's I. 1521-1564. Wien 1843. számozatlan), Forgách északnak vette az útját, de levelében ígérte, hogy rövidesen visszatér az uralkodóhoz. Nem tudjuk, mennyire sietett. Mikor a közelgő magyar királykoronázás kapcsán Miksa Bécsbe hívta a magyar tanácsosakat (1563. május 10. táján), Forgách már feltehetőleg Innsbruckban volt, ahonnét júniusban ellenjegyezte az országgyűlési meghívólevelet. Magyar Országgyűlési Emlékek történeti bevezetésekkel. Kiad. Fraknói Vilmos. [Továbbiakban MOE] 4. köt. (MHH III/a.: Monumenta Comitialia) Bp. 1876.. 392., 510. 27 Berzeviczy címe: „nótárius majoris nostrae cancellariae iuratus" (kinevezése 1562 elején lehetett). Udvari familiárisi címet 1563. november 19-én kapott. Címeire, ill. augsburgi, prágai és innsbrucki utazásaira: Barlay Ö. Szabolcs: Egy humanista pályakezdése - Berzeviczy Márton. In: Irodalom és ideológia a 16-17. században. Szerk. Varjas Béla. Bp. 1987. 136-139., vö. még Berzeviczy M.: Oratio funebris i. m. különösen biiiv., dii-diiiv . 28 ÖStA FHKA H KA Gedenkbücher Österreich Bd. 392. (1562) fol. 10r-llr. A díjazás valószínűleg tanácsosi és nem titkári tevékenységét illette. (A forrásra Fazekas István hívta fel figyelmemet, amit ezúttal is köszönök.) 29 L. az 1565. évre vonatkozó adatokat alább. 30 Pirnát Antal. Kísérőtanulmány. In: Johann Sommer: Vita Jacobi Despotae Moldavorum (Wittemberg, 1587). Szerk. Kőszeghy Péter. Bp. 1987. 7-19., Sörös P.\ Forgách Ferencz élete i. m. 526-529. A történetre a legtöbb forrást hozza egy latin vita publikálása mellett Constantin Radu: Vita Despothi Principis Moldáviáé. In: Diplomatarium Italicum. Documenti raccolti negli archivi italiani III. Roma 1934. 1-41. 31 A szöveg magyar-latin kiadása: Magyar reneszánsz írók. Kiad. Kardos Tibor. Bp. 1934. 121-130. 32 Erdély kapcsán témára újabban 1. Oborni Teréz: A bécsi udvar tervei Erdély visszaszerzésére 1557-1563. Történelmi Szemle 45. (2003) 109-127., különösen 115-122.
