Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai 1405
KÖZLEMÉNYEK Almási Gábor VARIÁCIÓK AZ ÉRTELMISÉGI ÚTKERESÉS TÉMÁJÁRA A 16. SZÁZADBAN: FORGÁCH FERENC ÉS TÁRSAI A 16. századi Magyarország egyik legeredetibb történetírója, Forgách Ferenc (1535-1572) királyi tanácsos 1567 őszén Itáliába távozott, majd nem sokkal később János Zsigmond erdélyi fejedelem szolgálatába állt.1 Elkísérte itáliai útjára, Berzeviczy Márton (1538-1596) és feltehetőleg Kovacsóczy Farkas (1540k.-1594) is, akik évek múlván szintén az erdélyi fejedelem szolgálatába szegődtek. Idővel mindhárom literátusból az erdélyi fejedelem kancellárja lett. Forgách és társai „elidegenedésével" egy időben a magyar királynak egy másik művelt udvarnokában is csalódnia kellett: Dudith Andrásban (1533-1589). A Lengyelországban diplomáciai szolgálatot teljesítő pécsi püspök, ha nem is vált hűtlenné patrónusával szemben, a politikai játékszabályokat rúgta fel, amikor püspöksége és fontos politikai megbízatása ellenére feleségül vett egy lengyel udvarhölgyet, mégpedig anélkül, hogy erről Miksa királyt értesítette volna. Az események hasonlósága és időbeli egybeesése arra késztet, hogy közös magyarázó elvet keressünk. A királlyal szemben Forgách hűtlenségének kézenfekvő magyarázata lehetne például az általános nemesi elégedetlenség. Az ún. tízkötetes Magyarország-történet minden további kommentár nélkül ebbe a kontextusba helyezi a váradi püspök „átmenését".2 Forgách Ferenc legalaposabb ismerői — elsősorban Toldy Ferenc, Sörös Pongrác és Bártfai Szabó László3 — ugyan nagy hangsúlyt fektettek a személyes okok feltárására, a kiindulási pont (elsősorban Toldy és Szabó számára) mégsem a személyes indíték, hanem a nemzetért érző és tenni akaró ember általános kiábrándultsága volt. Elsők között Toldy Ferenc kelt Forgách tettének, valamint történetírói szubjektivitásának védelmére, hangsúlyozva, hogy az, ami a kortársak szemében — különösképpen az 1568-1569. évi Dobó-Balassa-féle összeesküvés árnyékában — elpártolásnak tűnt, az valójában csupán „lemondás, visszavonulás, lak- és hivatalcsere volt". Megállapítot-1 Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról. Ford. Borzsák István. In: Humanista történetírók. Szerk. Kulcsár Péter. Bp. 1977. 567-1040. Latinul: Forgách Ferenc: Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök Magyar históriája, 1540-1572. Kiad. Majer Fidél. (Monumenta Hungáriáé Historica [a továbbiakban MHH] I.: Scriptores XVI.). Pest 1866. 2 Sinkovics István: Az ország megosztottságának állandósulása. In: Magyarország története 1526-1686. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. (Magyarország története tíz kötetben 3/1.) Bp. 1985. 280. 3 Toldy Ferencz: Forgách Ferencz élete és munkái. In: Forgách F.: Ghymesi Forgách Ferencz i. m. V-LXXXVIII.; Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz élete. Századok 30. (1896) 519-541., 634-648.; B[ártfai] Szabó László: Ghymesi Forgách Ferencz 1535-1577. (Magyar történeti életrajzok) Bp. 1904.
