Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI 1391 Az is jól látható a szövegből, hogy Lónyay az államadósságok oszthatatlanságát illetően hajthatatlan maradt. Az új megállapodás szövegét ismét átolvastatta Csengeryvel. „Sokkal jobb egyezmény, mint az előbbi, mondám, de ez ellen is vannak kifogásaim. Többet kivívni lehetetlen - viszonzá Lónyay. Én ez egyezményhez tárcámat kötöm. Vedd által, tüstént átadom! Köszönöm, csak tartsd meg! — felelém." — idézte fel Csengery kettejük ingerült szóváltását.4 8 Végül a bizottsági ülésen Csengery az államadósság ügyében formailag engedett, ám voltaképpen csak azért törődött bele a megállapodás ezen pontjába, mert az nyitva hagyta a kérdés megoldását, így lehetőséget látott a szöveg későbbi módosításra: „Vagy meg kell osztanunk a tőkét, s azok kezelését minden egyes esetben, amint én óhajtom. Vagy meg kell állapítani a közös kezelés módját. Mindezt a miniszteri egyezmény eldöntetlenül hagyja."49 Az új szerződés 8. pontja valóban meglehetősen homályosan fogalmazott, amikor a kezelést „csak a két minisztérium kölcsönös beleegyezésével s a két törvényhozás (birodalmi tanács és országgyűlés) jóváhagyása mellett" kívánta megoldani, de az adósságok kezelőjét nem jelölte meg. A bécsi tárgyalások szeptember 25-én lezárultak. A résztvevők fáradtan, de megkönnyebbülten távoztak a császárvárosból, még ha a létrejött egyezséggel egyik oldalon sem voltak maradéktalanul megelégedve.5 0 Lónyay bízott benne, hogy az alkudozások legnehezebb szakaszán túljutott, ám hamarosan csalódnia kellett: a törvényjavaslatok országgyűlési megtárgyalása és a végső, párton belüli egyeztetések munkabírásának a tartalékait is felemésztették. Pest - Sándor utca A magyar képviselőház Sándor utcai épületébe több hónapig tartó nyári szünet után október elején tért vissza az élet (igaz, a képviselők az ülésterem FM (2545 Pr/I867, Fasc. 11.8). A hivatkozott szeptember 25-i megállapodás megtalálható: Die neue Gesetzgebung Oesterreichs. Erläutert aus den Reichsraths-Verhandlungen. 1/1-2. Bde. Die Verfassungsgesetze und die Gesetze über den finanziellen Ausgleich mit Ungarn. Wien, 1868, G. J. Manz 751-753. 48 Csengery Antal jegyzetei, 1867. szept. 22. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 170. 49 Csengery Antal jegyzetei, 1867. szept. 23. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 173. A bizottság működésének, belső vitáinak ismertetésétől, amennyiben azok nem érintették Lónyay tevékenységét, kénytelenek voltunk eltekinteni. Az általunk vázolt kép önkéntelenül is Lónyay és Csengery küzdelmére szűkíti le a kérdés tárgyalását. Úgy véljük azonban, hogy nem indokolatlan eme eljárásunk, mert a bizottság munkájának tulajdonképpeni irányítója valóban Csengery volt (az ellenzék részéről legfeljebb Ghyczy szólhatott bele alakítólag a tárgyalásokba). Elismerjük, hogy döntésünket nagyban befolyásolta a rendelkezésre álló források szűkössége. 50 Lásd például a Pesti Napló visszafogott értékelését: „A fátyol lehullott. Teljes és hiteles szövegét ismerjük a íinancminsteri előterjesztésnek, s azt kell mondani, hogy a fennforgó körülmények közt ennél jobbat nem lehetett várni. Mindig többé-kevésbé népszerűtlenné válik, aki azt mondja az embernek: fizess! [...] Eszünk ágában sincs, a financiai kérdés ilyetén megoldatása felett hymnusokat hangoztatni; a pénzügyi helyzet bizony nem nagyon kecsegtető, de ha a szőnyegen forgó javaslat nem fogadtatnék el, a baj csak növekednék. A két pénzügyér terve nem vezet egyenesen a cél, a mindenünnen óhajtott javulás felé, de e javulásra vezető űtnak legalább kezdetét képezi" Pesti Napló, 1867. szept. 21. 218. sz. (Fk jellel)
