Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
1392 CIEGER ANDRÁS átalakítási munkálatai miatt néhány hétre rögtön át is költöztek az Akadémia nagy termébe). Andrássy Gyula miniszterelnök október 5-én terjesztette a Ház elé a két birodalomfél gazdasági kapcsolatait szabályozó három törvényjavaslatot (kvóta, államadóssági járulék, vám- és kereskedelmi szövetség). Lónyay ekkor még bizakodó volt és a kormányelőterjesztések gyors megtárgyalását remélte. „Schlesinger Úr nálam járt és tőle értesültem arról, hogy a megfeszített munka következtében az Ön egészsége megrendült. Szívből kívánom, hogy kimerültsége mihamarabb múljék el, hogy újult energiával legyen képes ezekben a fontos időkben a monarchia és a dinasztia érdekében tevékenykedni. Egyikünknek sem lesz rózsás a helyzete az elkövetkező hónapokban, de a feladatunk az, hogy ezen átmeneti időszakon a lehető leggyorsabban túljussunk." -buzdította osztrák kollégáját október első napjaiban.51 Alig három héttel később azonban az államadósság ügyével kapcsolatban már kedvezőtlen hírekről volt kénytelen tudósítani Beckét: „[Nehézségekbe] éppen azon az oldalon ütközöm, ahonnan a legkevésbé vártam. Az az osztály, amelyben Deák is ül, nem csak az összeget, de számos paragrafus értelmét is meg akarja változtatni. Ezek lényeges követelésesek, de az Ön egyetértése nélkül nem teljesíthetőek."5 2 A fordulat hátterében az állt, hogy Csengeiy Antal már szeptember végén részletesen beszámolt Deáknak a bécsi-vöslaui megállapodásokkal szembeni fenntartásairól.5 3 Azt ma már nehéz egyértelműen megállapítani, hogy Deák saját elhatározásából, vagy ahogy Csengery feljegyzései állítják, az ő érveinek a hatására kezdeményezte az államadóssági törvényjavaslat számos részletének pontosítását, az azonban bizonyos, hogy Lónyayt igen kellemetlenül érintette e fellépés. Megítélésünk szerint a pénzügyminiszter a törvényalkotási folyamat végső szakaszában joggal tartott attól a veszélytől, hogy a párton belüli bírálatok, módosító javaslatok szétzilálják a nagy nehézségek árán megszületett egyezséget. Ráadásul a konfliktusok kikerülve a párt belső köreiből egyrészt zavart okozhatnak a kormánypárti derékhad soraiban, másrészt az ellenzéket is bátrabb fellépésre sarkallhatják a javaslatokkal szemben a plenáris vita alkalmával. Csengery (és Deák) a megállapodás szinte minden pontján változtatásokat javasolt: a már ismert módon a magyar fél által elvállalt államadóssági járulékot nem arányszámban, hanem konkrét összegben kívánta kifejezni, ezért az erre vonatkozó félreérthető szakaszokat igyekezett kihagyatni; az eredeti megállapodás által kilátásba helyezett további bécsi egyezkedéseket elvetette (a második vöslaui megállapodás egy vegyes bizottság kiküldéséről intézkedett, amely feladata lett volna a hitelterhek nagyságának pontos meghatározása), a fennmaradó pontok esetében pedig a magyar közjogi érvelésnek jobban megfelelő kifejezések beillesztését indítványozta. Végül, miután Csengery számára világossá vált, hogy eredeti elgondolásának megvalósításához, ti. az adósságok megosztásához nincs meg a kellő politikai akarat, a kezelést a közös pénzügyminiszter hatáskörébe kívánta utalni. 51 Lónyay Menyhért Beckéhez, 1867. okt. 3. MOL Filmtár, 34861. 52 Lónyay Menyhért Beckéhez, 1867. okt. 22. MOL Filmtár, 34861. 53 Csengery Antal jegyzetei, 1867. szept. 29. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 175-178.
