Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
1390 CIEGER ANDRÁS A rendezés elfogadott alapelve az egyezkedések során az volt, hogy a két birodalomfél szolidaritást vállal egymással az adósságok terheinek törlesztése tekintetében, egyrészt megnyugtatandó a külföldi hitelezőket, másrészt mert a számos különböző feltételekkel igénybe vett hitel pontos megosztása szinte lehetetlen feladat (azaz annak precíz eldöntése, hogy az adott kölcsönt milyen aránybán fordították az egyik illetve a másik birodalomfél javára). Ráadásul a 25 milliós összeg előzetes levonással tulajdonképpen az osztrák oldal ki is egyenlítette az esetleges aránytalanságból eredő magyar hátrányt. Ezzel szemben Csengery a magyar pénzügyi rendszer teljes önállósága érdekében megvalósíthatónak mondta a hitelek megosztását. Követelését egyfelől a külpolitikai bizonytalansággal indokolta (a német egységesülés miatt Ausztria jövője kérdéses), másfelől pedig úgy vélte, hogy a minden bizonnyal gyorsabb fejlődést befutó magyar gazdaságot akadályozni fogja az adósság megléte (a hiteleket önállóan nem törlesztheti).4 5 Ugyan Lónyay maga is többször elismerte, hogy a monarchia jövője és a dualista rendszer tartóssága meglehetősen bizonytalan a birodalom szomszédságában zajló német egységesülés, a cseh trialista törekvések meghirdetése, vagy a bécsi centralista ellenzék kiegyezés ellen folytatott támadásai (stb.) miatt,4 6 ám Csengery javaslatával éppen azért nem értett egyet, mert az lényegében a tárgyalások újrakezdését vetítette előre, ami tovább rontotta volna mind a monarchia külső megítélését, mind a kiegyezés belső elfogadtatásának esélyét. Ennek ellenére nem tehetett mást, mint visszatért Vöslauba, erre a később nosztalgiával emlegetett, de ekkor Lónyay szemében minden bizonnyal elátkozottnak tűnő helyre. Szeptember 20-án Becke és Lónyay megkötötte a második szerződést, amelyet Beust és Andrássy ismét ellátott kézjegyével. A nyolc nappal korábbi megállapodáshoz képest a legfontosabb változtatás az volt, hogy Csengery javaslatának megfelelően egy fix összegben határozták meg az államadósság terhei után magyar részről fizetendő évi járulék mértékét. Továbbá az első dokumentum számos pontja kikerült az új szerződésből: nem találhatjuk meg benne például sem a monarchia pénzrendszerének átalakításáról, sem a bankmonopóliumról szóló bekezdéseket. Ez utóbbi tényből azonban egyáltalán nem következett, hogy Lónyay korábbi engedményei hallgatólagosan ne maradtak volna érvényben.47 45 Csengery pénzügyi elképzeléseit szeptember 19-i és 23-i jegyzetei alapján ismertetjük. Lásd: Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 156-163. és 172-173. 46 Pl. „Baj reám nézve, hogy itt nincs parlamenti párt és ezen alapuló felelős kormány. Hogyan egyezkedjem a mostani miniszterekkel, kiknek háta mögött nem áll talán senki? De a Reichsrath küldöttségével is bajos a dolog, mert kérdés van-e a házban többsége? Bajos az egész birodalmi tanáccsal, melyben sok a separatistikus elem, németek, kik a nagy-német eszme felé, szlávok, kik kifelé gravitálnak, a többeknek legnagyobb, része vagy centralista vagy abszolutistikus bureaukrata." Lónyay-napló, 1867. szept. 4. MOL Filmtár 37154. Lásd még: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 220. 47 Az új megállapodás szövegét közli: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 235-238. A körültekintő Becke ezt jegyzőkönyvileg külön is rögzíteni kérte: „Nachdem der Minister Freiherr von Becke noch vorher zu Protokoll constatirt wissen wollte, daß die ministerielle Vereinbarung über den finanziallen Ausgleich vom 12 September 1. J. in allen Punkten aufrechterhalten bleibe, insoweit sie nicht durch des ministerielle Ubereinkommen vom 25 September 1. J. in betreff der allgemeinen Staatsschuld eine Abänderung erlitten hat, was auch der ungarische Finanzminister für richtig erklärte." A Bécsben 1867. szeptember 28-án tartott minisztertanácsot Beust vezette és Beckén, valamint Lónyayn kívül Taafe vett részt rajta. Finanzarchiv (Wien) [a továbbiakban: FA], GZ 4914/867
