Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377

1380 CIEGER ANDRÁS által tovább rontanák a birodalom nemzetközi pénzpiaci megítélését. Ráadásul a korábban megkötött jogi szerződések felrúgása rossz fényt vetne az alkotmányos keretek között működő liberális magyar kormányzatra is.9 Megfogadva miniszterelnöke tanácsát, Lónyay már másnap felkereste osztrák kollégáját. Azzal, hogy átfogó programja kudarcra van ítélve, itt szembesült végérvényesen. „Sajnosan tapasztaltam, hogy Becke elvesztette régi alapját, nem akarja többé az államadósságok reductióját, kalkulálgat más alapokat Г---] de még eddig számításainak eredményét nem közié velem. Azt mondja, hogy még nincs kész, én azt hiszem, hogy kész van, de közleni nem kívánja."10 Becke néhány nappal később, a július 31-én Bécsben tartott minisztertanácsi ülésen ismertette saját óvatos tervét, mely mindössze a közvetett adók reformjára, az adóbehajtás hatékonyságának a növelésére, valamint a vámbevételek várható emelkedésére épült, nem tartalmazott azonban semmilyen elgondolást a meglévő államháztartási és pénzügyi rendszer átalakítására, sőt egyértelműen elutasította az államadósságok redukcióját. Lónyay ugyan e „hivatalos" fórumon is előadta a tanácskozáson résztvevők előtt már jól ismert reformelképzeléseit, nem érhette azonban váratlanul, hogy koncepciója ellen szólt mások mellett Beust is, aki szerint a magyar pénzügyminiszter javaslata teljesen aláásná a bizalmat külföldön a birodalommal szemben. Még Andrássy is úgy nyilatkozott, hogy e nagyszabású koncepció megvalósításának nem jött el az ideje.11 Nem csodálható tehát, hogy Lónyay egy évvel korábbi optimizmusa a gazdasági ügyek gyors rendezésével kapcsolatban erősen megkopott: „Az államadósságok kérdése a legnehezebb kérdés. Félek, hogy ez fogja a kiegyenlítést nehezíteni, sőt talán veszélyeztetni." - írta naplójába.1

2

A közjogi kiegyezés megkötésének pillanatában úgy vélte, hogy adottak a politikai feltételek egy radikálisabb gazdasági program megvalósításához: „Én azon meggyőződésből indultam ki, hogy nehéz megpróbáltatások után sokkal hajlandóbbak a nemzetek a gyökeres orvoslást megnyugvással fogadni. Az 1867. évben sokat lehetett merni és kivinni, mit később csak említeni sem lett volna tanácsos."1

3

Csakhogy előfeltevései során nem számolt kellően az adott politikai és gazdasági szituáció diktálta lehetőségekkel: sem a monarchia nagyhatalmi szempontjaival, sem a 9 Andrássy Lónyay tervével ellenkező álláspontjáról részletesebben szólt a kvóta-bizottság egyik ülésén. Lásd: Csengery Antal jegyzetei, 1867. szept. 19. Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzéteszi: Csengery Lóránt. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Hivatalos iratok és levelek.) Bp. 1928. 156. A monarchia kedvezőtlen hitelképességéről a nemzetközi pénzpiacokon bővebben: Kövér György: A londoni tőzsde és Ausztria-Magyarország hitele (1868-1871). In: Egyetemes történeti tanulmányok, XVI. Debrecen, 1987. 19-33. 10

Lónyay-napló, 1867. aug. 2. MOL Filmtár, 37154. A találkozóra július 25-én került sor. Stilizálva lásd még: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 144-145. 11

Ministerrat [MR], Wien, 31. Juli 1867. Die Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1867-1870. "bearbeitet von Eva Somogyi. Bp. Akadémiai К. 1999. 409-413. Becke Lónyay elképzelésével ellentétes álláspontját részletesen is kifejtette egy Beusthoz intézett memorandumában 1867. augusztus 3-án. Erről: Éva Somogyi: Einleitung. In: Die Protokolle, i. m. LV 12

Lónyay-napló, 1867. aug. 3. MOL Filmtár, 37154. 13

Lónyay: A Bankügy, i. m. 181.