Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377

Cieger András AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben* Lónyay Menyhért számára a kiegyezés körüli érdemi szakmai munka valójában miniszteri kinevezésével vette kezdetét. Míg az előző egy évben legfőképp a kiegyezés megvalósíthatóságában kételkedő osztrák politikusok elvi meggyőzésével telt ideje, 1867 tavaszától az addig politikai és taktikai megfontolásokból meglehetősen nagyvonalúan kezelt vitás anyagi kérdések gyakorlati rendezése várt rá. Merőben más feladat volt ez: ezúttal nem két-három kiszemelt magyar politikus és az uralkodó, illetve néhány bizalmasa tanácskozott az államszerkezetet és a politikai berendezkedést érintő kérdésekről, hanem a magyar és az osztrák kormány (illetve két országgyűlési küldöttség) folytatott aprólékos egyeztetést egymással pénzügyi problémákról. Világosan kiolvasható a közjogi és a gazdasági tárgyalások metódusa közötti elvi különbségtétel már a 15-ös bizottság többségének 1866. június 25-én kelt javaslatából, melynek témánk szempontjából lényeges szófordulatai átkerültek az 1867. évi 12. törvénycikkbe is. A javaslat, illetve a későbbi törvény a kvótát, azaz a pragmatica sanctio által közösnek elismert ügyek terheinek és költségeinek a fedezéséhez való magyar illetve osztrák hozzájárulás arányát „kölcsönös alku által" rendeli megállapítani (20. pont). Hasonlóan fogalmaz a két birodalomfél közötti kereskedelmi- és vámszövetség megkötéséről is: „A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék, oly módon, mint két egymástól jogilag független országok hasonló egyezkedései által történnek. A két fél felelős minisztériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot..." (63. pont). Az államadósságok ügyével kapcsolatban pedig kijelenti, hogy méltányosságból és politikai megfontolásból „kész most is az ország az államadósságok terhének egy részét elvállalni, s az iránt előleges értekezés folytán Őfelségének többi országaival is mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedésbe bocsátkozni" (57. pont).1 * 2003-ban megvédett doktori disszertációm vonatkozó fejezetének jelentős átdolgozására a Habsburg Intézet ösztöndíja és a Klebelsberg Kuno Ösztöndíj nyújtott lehetőséget. Támogatásukat ezúton kívánom megköszönni. E tanulmányom egy Lónyay Menyhértről íródó életrajz egyik fejezetéből nőtt ki, így elsősorban az ő működésének a feltárásán keresztül járul hozzá adalékokkal a gazdasági kiegyezés (pontosabban csak az 1867. évi 14. és 15. törvénycikkek) megszületésének a történetéhez. Mindazonáltal munkámban igyekeztem feldolgozni — a biográfia műfaji korlátjait meghaladó módon — Lónyay és Franz Karl Becke pénzügyminiszterek 1867-68-ban keletkezett, eddig csak kevéssé hasznosított hivatalos-félhivatalos levelezését, mely kisebb részt Bécsben (Finanzarchiv), nagyobb részt pedig Londonban (SSEES Library, University College of London, Kónyi-Lónyay Collection; mikrofümmásolatban a Magyar Országos Levéltárban), illetve Budapesten (MTA Könyvtárának Kézirattára) található. 1A 15-ös bizottság többségi javaslatának idézett részletei átkerültek az 1867: 12. tc. 18., 55. és 61. paragrafusaiba. A javaslat szövegét lásd például: Deák Ferenc válogatott politikai írások és beszédek. II. Szerk. Deák Agnes. Bp., 2001. Osiris Kiadó, 391^101. (Saját kiemelésünk.)