Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377

1378 CIEGER ANDRÁS A kiegyezési folyamat ezen — talán a korabeli közvélemény előtt még kevésbé ismert — szakaszának különös jelentőségét az adta, hogy a ciszlajtán politikai vezetőréteg Ausztria gazdasági érdekeinek a megóvását helyezte programjának középpontjába (egyfajta kárpótlásként is az uralkodó által a magyaroknak tett és ekkor már megváltoztathatatlan közjogi és politikai engedményekért cserébe). A dualista államjogi szerkezet elfogadásának előfeltételéül a két birodalomfél gazdasági viszonyainak a rendezését szabta.2 „Szívből kívánok szerencsét a magyar nemzet tegnapi örömünnepe alkalmából. Egy efféle suffrage universel — a szó legjobb értelmében — rögzíti a helyzetet: mától a kiegyezéses alap befejezett tény, amelyet a centralisták szép frázisai többé már nem tudnak megváltoztatni. Épp így őszintén kívánom mindannyiunknak, hogy a nagy feladat második része, a közös érdekű anyagi ügyek rendezése sikerülhessen. Azt, hogy a magyar nemes és nagylelkű nép, mi mind tudjuk; mutassa meg Ön is, hogy a sokáig elfojtott és most viharos erővel feltörő érzések közepette is képes mértéket tartani." - írta az Andrássy-kormány megalakulását üdvözlő levelében Lónyaynak Franz Karl Becke, az osztrák pénzügyminisztérium kijelölt vezetője.3 Vöslau Lónyay legfőbb osztrák tárgyalópartnere több évtizedes pénzügyi (és ami legalább olyan fontos: diplomáciai) államhivatalnoki tapasztalattal a háta mögött, imént idézett levelében maga is a kettejük előtt álló elvégzendő munka jelentőségét igyekezett tudatosítani Lónyayban, miközben diplomatikusan önmérsékletre intette pesti kollégáját: a magyarok visszanyert politikai önállósága nem párosulhat a közös anyagi terhek alól való kibújással. Lónyay igen vehemensen látott hozzá a „nagy feladat" megoldásához. Még meg sem kezdődött a magyar országgyűlésben a kiegyezési törvényjavaslat vitája, már Bécsben egyeztetett Beckével az országot érintő pénzügyek átvételéről. Március első napjaiban pedig váratlanul a monarchia pénzügyi stabilitásának a megteremtését célzó nagy ívű tervvel állt elő, melyre a meglepett Becke „kezet adott".4 Elgondolása három fő területet ölelt fel: az államadósságok rendezését, a pénzrendszer új alapokra helyezését és a bankkérdés megoldását. A monarchia külső (politikai és tőzsdei) megítélését jelentősen rontó és régóta halmozódó adósságok rendezésének három lehetséges módját (szelvényadóemelés, kamatcsökkentés és unifikáció) vázolta fel kollégája előtt, melyek közül Lónyay az árkelet szerinti konverziót javasolta. E konstrukció lényegében azt je-2 Egyértelműen kitűnik ez az 1867 tavaszán legerősebb ciszlajtán politikai tömörülésnek számító űn. Herbst-Kaiserfeld képviselői csoport áprilisában közzétett programjából, valamint abból a tényből, hogy a gazdasági tárgyalások lezárásáig egy liberális politikus sem kívánt tárcát vállalni. Erről bővebben: Somogyi Eva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig. Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez. Bp. Akadémiai K. 1976. 194-198. és 203-205.; valamint: Zachar József: fi^z osztrák-német liberális Alkotmánypárt és a politikai hatalom, 1861-1881. Bp. Akadémiai K. 1981. 53-58. 3 Becke Lónyay Menyhérthez, 1867. febr. 19. Magyar Országos Levéltár [a továbbiakban: MOL], Film tár 34861. Becke hivatalos miniszteri kinevezésére csak március 7-én került sor. 4 Lónyay Menyhért politikai naplója [a továbbiakban: Lónyay-napló], 1867. márc. 5. MOL Filmtár, 37154. Lásd még: Deák Ferenc beszédei. Kiadja Kónyi Manó. 4. köt. Bp. Franklin Társulat, 1897. 352-353.