Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Makkai Béla: A sajtó szerepe a magyar kormány ó-romániai nemzetgondozási programjában 3

MAGYAR KORMÁNY Ó-ROMÁNIAI NEMZETGONDOZÁSI PROGRAMJA 5 romániai előfizetői bázison nyugvó mértékadó magyar lap megindítására tett javaslatot.1

0

A feladat azonban meglehetősen összetettnek bizonyult. Számolni kellett többek között a szenzációhajhász és harsány magyarországi sajtóhíradások baljós diplomáciai következményeivel. A „Romániai akció" kezdetén a közös külügyminisztérium a diplomáciai támogatást kérő magyar kormánynak az együttműködéshez azt a feltételt szabta, hogy tartsa kordában a hazai sajtót. (Már a craiovai és bukaresti magyar iskolák támogatása miatt 1901-ben kirobbant sajtópolémia is a felesleges diplomáciai bonyodalmak elkerülésére figyelmeztetett.)1

1

Széli Kálmán kormányfő egyik átiratában e szavakkal igyekezett megnyugtatni Agenor Goluchowski közös külügyminisztert: „a magam részéről a legnagyobb nyomatékkal figyelmeztetek minden itteni beavatott tényezőt a discretio szigorű szem előtt tartására, s a legjelentékenyebb magyar lapokat is felhívtam, hogy a romániai magyarság dolgaival egyáltalán ne foglalkozzanak".12 Nemcsak a jó és rossz hírek egyaránt káros lecsapódásának veszélyét kellett kiküszöbölni, de a lapalapításnál körültekintően kellett eljárni a megfelelő személyek kiválasztásában is. Nem volt tanácsos például zsidó származású szerkesztőt megbízni - „tekintettel a sajátos bukaresti viszonyokra".1

3

Ezt a politikai klímát nem csak heveny antiszemitizmus és katolikus-ellenesség, de a szabad véleménynyilvánítás akár tettleges korlátozása is jellemezte. Ugyancsak Márffy-Mantuano írta figyelmeztetőleg: „a rumán kormány vagy ha ez nem, a felizgatott deákság a neki nem tetsző zsurnalisztákat egyszerűen kiüldözi".1

4 A Bukaresti Magyar Újság létrejötte és integrálása a „Romániai akcióba" 1902 januárjában — ha nem is Budapest várakozásainak megfelelően — egy katolikus pap indította útjára a Bukaresti Magyar Újságot. S minthogy ez a regáti magyarság elemi érdeke volt, a lapot csakhamar felkarolta a magyar kormányzat is. A támogatás elveit a „Romániai akció" munkatervének VIII. fejezete rögzítette,15

amely a sajtó kérdését szoros összefüggésben tárgyalta az egyesületi ügyekkel. Az akció vezetése abban bízott, hogy az újság révén „talán lehetne a bukaresti magyar társadalmat [...] oly irányban befolyásolni, hogy a különféle egyesületek lehetőleg a Magyar Társulat körül tömörüljenek", s ezzel megszűnne a tucatnyi egyesület erőfecsérlő torzsalkodása. Az akcióhoz olyan 10

Márffy-Mantuano jelentése Láng Lajosnak (1901. máj. 27.). MOL, К 26, 858. es., 1902-XXII-2274. sz. (1496. alapsz.) 11

Wlassics Gyula kultuszminiszter levele Széli Kálmán miniszterelnökhöz (1901. júl. 4.). MOL, К 26, 548. es., 1901-XXII-2609. sz. (811. alapsz.) 12

Fogalmazvány (1902. júl. 28.). MOL, К 26, 548. es., 1902-XXII-2418. sz. (672. alapsz.) 13

Az egyik fővárosi lap például arról cikkezett, hogy a magyaroknál legfeljebb a zsidókat gyűlölik jobban a Kárpátok túloldalán, mivel a szívós székely „teljesen értéktelenné teszi a román munkásokat". Példának a Limbovica Takarék- és Hitelegyesületet említette, amelynek alapszabályzata nem engedte meg, hogy zsidó, vagy magyar tagokat vegyenek fel. L. Pesti Hírlap, 1902. okt. 30. 14

A Pester Lloyd bukaresti tudósítója is kapott ilyen fenyegetést. L. Márffy-Mantuano jelentése Lángnak (1902. dec. 9. Másolat). MOL, К 26, 858. es., 1903-XVIII-638. sz. (405. alapsz.) 15

Az idegenbe vándorolt magyar honosok nemzeti gondozása: Románia. MOL, К 26, 548. es., 1902-XXII-sz. п. (672. alapsz.)