Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
130 PAÁL VINCE en aztán a következő parlamenti választásokon újra bevonulhatott a képviselőházba is. Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy Gratz éppen az 1920-as évek közepétől került be több tucat gazdasági vállalkozás igazgatótanácsába. Az adott helyzethez mindig alkalmazkodni igyekvő Gratz nem volt azonban sohasem annyira opportunista, hogy az elvei feladásához vezetett volna. A kormány támogatásával jutott ugyan képviselői mandátumhoz, de mivel a Bethlen-kormány politikájával nem tudott megfelelő mértékben azonosulni 1931-től kormánypártiként is fenntartotta magának azt a jogot, hogy azokban a kérdésekben is nyilatkozhasson, amelyekben a kormányétól eltérő álláspontot képvisel. Mindenekelőtt helytelenítette a Bethlen által kijelölt külpolitikai irányvonalat, amely nagyhatalmi segédlettel kívánta megvalósítani a magyar külpolitika elsődleges célját: a revíziót, s csak ezt követően tudta elképzelni a szomszédokhoz való közeledést. Gratz abból indult ki, hogy a mindenkori külpolitika elsődleges céljának a meglévő birtokállomány biztosításának kell lennie. Ez pedig feltételezte a szomszédos országokkal való modus vivendi létrehozását, s az általa képviselt közép-európai együttműködés is ezt feltételezte. Ez implicite azt is magában foglalta, hogy a reális cél csak az etnikai revízió lehet. Kifogásolta a Bethlen-kormány gazdaságpolitikáját is, mert az Gratz szerint túlságosan nagy teret hagyott a gazdasági életbe való állami beavatkozásnak. Gratz Bethlentől eltérően szükségesnek tartotta volna a politikai demokrácia kiterjesztését, kárhoztatta a dualizmus időszakára emlékeztető hegemonisztikus pártrendszert. Nagyra értékelte viszont Bethlen nemzetiségi politikáját..Nem vette azonban észre, hogy Bethlen a magyarországi németségnek tett engedményeket is eszköznek használja politikája számára. Gratz német származása ellenére nem ápolt kapcsolatot a hazai németséggel, a kisebbségi kérdésben elfoglalt türelmes álláspontja inkább liberalizmusából fakadt. Az MNNE élén a magyarországi németség kulturális törekvései iránti megértéssel saját funkcióját ő maga is a kisebbség és az államnemzet közötti közvetítésben látta. A Monarchia utódállamainak együttműködéséért nemcsak a parlamentben és a sajtóban emelte fel szavát, hanem egyéni kezdeményezésből gyakori külföldi útjait is kihasználva, Vámbéry Rusztem kifejezésével élve „a magyar politika kereskedelmi utazójaként", kereste az érintkezést a szomszédos országok — elsősorban Csehszlovákia — vezetőivel, hogy meggyőzze őket is arról, nincs ésszerű alternatívája a közeledésnek. Különös aktivitást fejtett ki ebben a tekintetben a világgazdasági válság idején, amikor úgy tűnt, hogy a krízis okozta sokk kedvez a Monarchia összeomlása óta általa hirdetett elképzeléseknek. A gazdasági válságból való kilábalás azonban nem a térség kis nemzeteinek együttműködését, hanem Németországnak a térségben fokozódó befolyását eredményezte. A világgazdasági válság következtében Bethlen miniszterelnök is lemondásra kényszerült. Ezzel Gratz pozíciói is romlottak, hiszen Bethlen utódaival nem állt olyan közeli kapcsolatban. Károlyi Gyula a kisebbségi kérdésben foglalt el rendkívül merev álláspontot, a Gömbös által a húszas években képviselt „új tanok" pedig taszították Gratzot. A kormánypártból való kiválását közvetlenül Gömbös határozottan kinyilvánított antilegitimizmusa motiválta. A 1930-as évek elejére az MNNE élén játszott közvetítői szerepe is válságba jutott. Gratz alapállása a nemzetiségi kérdésben a kisebbség és az államnemzet
