Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Dokumentumok II. Rákóczi Ferenc és társai újratemetéséhez (1873-1906) (Ism.: Szabó Dániel) 1324

1326 TÖRTÉNETI IRODALOM fontosabbat ezek közül — az uralkodó viszonyát a „rebellisekhez" általában — nem említik. Az uralkodó beleegyezésére ugyanis nemcsak a Rákócziékat elítélő törvény sokak által követelt megszüntetésére, hanem a hazahozatal, s az itthoni dísztemetés megrendezéséhez is szükség van. A téma politikailag igen hasznos, a nemzeti múlt olyan alakjának kegyeletét, mint Rákóczi egyetlen politikus sem utasíthatja el, s az „egység" azt a benyomást keltheti a nagyközönségben, s ezen belül is a választókban, hogy az ellenzék értékrendje elutasíthatatlan. Csak néhány példa a múlt (az 1700-as évek eleje) és a jelen (1900-as évek eleje) áthallásos, de sokszor direkt egyenlőségeket kimondó párhuzamos használatára a fővárosi Vérmezőn tartott ún. nemzetgyűlés (már az elnevezés is a múlt és jelen összemosását mutatja) a kötetben közölt jegyzőkönyvéből: „A magyar nemzet jogaiért, a magyar nyelv és szellem teljes érvényesüléséért folytatott küzdelmünk esztendeje egyúttal ez eszmék legkiválóbb harcosa, II. Rákóczi Ferenc emlékének esztendeje is. Az 1703. évben kitört fegyveres szabadságharc 200. évében támadt ez a vér nélküli szabadságharc, melynek keletkezési módja, eddigi folyamata ugyan ellentétes Rákóczi szabadságharcával, de előzményei és okai hasonlók, ellenfelei és ellenségei pedig ugyanazok." (83) (Kiemelés -Sz.D.) „A kétszázadik évforduló idején a magyar nemzet az ő nevével, az ő jelszavával indított új küzdelmet, mellyel a régi osztrák-német hadseregnek mostani maradványait Magyarország területéről végképp kiűzni akarja." (84.) Hangsúlyoznom kell, hogy az idézetek forrása csak egy a képviselőházhoz beérkezett irományok közül, s nem valamely testület hivatalos állásfoglalása. A szöveg közlése mellett, a szerkesztők megtehették volna, hogy jelzik, honnan milyen intézmények (pld. törvényhatóságok) s milyen ad hoc intézmények, — mint ez a magát „nemzetgyűlésnek" nevező tüntetés is — küldtek az adott témában feliratot, kérvényt az országgyűléshez. A hangulat elterjedtségének földrajzi behatárolásához is hasznos lett volna a jelzett adat. Ugyanakkor a részben idézett szöveg mutatja, hogy miként kapcsolódik össze a Rákóczikultusz (avagy annak létrehozása, erősítése) és a konkrét a hadseregre (a közös hadsereg magyar részének magyarítására vagy egy önálló magyar hadsereg létrehozására) vonatkozó követelés. A történet következő csúcspontja 1904 tavasza. Ekkor az ellenzék obstrukcióval akarja megakadályozni a korábbinál magasabb katonai terheket tartalmazó véderőtörvény elfogadását, a kormánypárt erős vezére, Tisza István gróf pedig új és szigorúbb házszabályokkal akarja lehetetlenné tenni az obstrukciót. Megoldást (igaz, hogy csak pillanatnyilag) az hoz, hogy a Függetlenségi és 48-as (Kossuth) Párt díszelnöke, a Rákóczi-korszak neves kutatója, a hamvak hazahozatalának élharcosa Thaly Kálmán „békét ajánl" ha Tisza visszavonja házszabályjavaslatát az ellenzék átengedi az újoncok az évi behívását engedélyező (egyébként minden évben szükséges) törvényt. Alig másfél hónappal később megjelenik Ferenc József legfelsőbb kézirata, amelyben a trón és a nemzet összhangjára hivatkozva utasítja Tiszát, „hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék, és erre vonatkozó javaslatait" elvárja. (98.) A korszakban és azóta mindenki, a kötet összeállítói is, úgy értelmezi az adott kéziratot, hogy ezzel óhajtotta Jutalmazni" Tisza és/vagy Ferenc József Thaly Kálmán békeszerzői akcióját. Rosszindulatúak esetleg a „lekenyerezés" kifejezést is használják, hiszen, mint ez az ismertetett kötetből kiderül, három nappal Thaly fellépése előtt Szilágy megyének a Rákóczi hamvakra vonatkozó kérvénye kapcsán a képviselőház újfent foglalkozott a kérdéssel, s Thaly természetszerűleg hosszabb hozzászólással támogatta a kérvényt. Az uralkodói kézirathoz a szerkesztők a következő lábjegyzetet fűzték: „Az uralkodói leirathoz ismereteink szerint nem készült írásos miniszterelnöki előterjesztés, hanem szóbeli, ill. telefonkapcsolat révén született Ferenc József döntése."(98.) Ennél a megjegyzésnél is visszaüt a kiadvány leegyszerűsített forrásbázisa, a korabeli miniszterelnökségi gyűjtés szinte kizárólagos használata. Ha a szerzők nem pusztán a Rákóczira és Thaly Kálmánra vonatkozó irodalmat futották volna át, hanem beletekintenek a Barabási Kun József által Tisza István képviselőházi beszédeiből az 1930-as évek végén készített dokumentumkiadványba, rájöhettek volna, hogy az adott kijelentés „nem teljesen" felel meg a valóságnak, s gyűjteményüket teljesebbé, érdekesebbé tehette volna a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában található Tisza István anyag áttekintése. Mit tudhatunk meg Barabási Kun kiadványából? Az uralkodó már egy héttel a Thaly féle béke után tud a hamvak hazahozatala, s az 1715-ös törvény megsemmisítésének a kormány vagy a kormányfő által támogatott ötletéről, a ki-