Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Dokumentumok II. Rákóczi Ferenc és társai újratemetéséhez (1873-1906) (Ism.: Szabó Dániel) 1324

TÖRTÉNETI IRODALOM 1325 Az adott eseménysort és előzményeit számtalan módon, számtalan kérdéssel lehet ismertetni és elemezni. Megjelentethető az adott 19. század végi 20. század végi társadalom viszonya egy múltbeli eseményhez. Bemutatható a politikai igazgatási intézményrendszer „múlthasználata", Rákócziék instrumentalizálása. Konkrét kultuszkutatásra, a politikai propaganda elemzésére, de a korszak döntéshozatali mechanizmusára vonatkozóan is készülhetnek az adott témából vizsgálatok. Halász Hajnal, Katona Csaba, Ólmosi Zoltán arra vállalkozott, hogy dokumentumgyűjteményt ad ki az újratemetéssel kapcsolatos forrásokból. A dokumentum-kiadványoknak is számtalan formája terjedt el a történetírásban. A 19-20. századra vonatkozó forrásoknál egyre gyakoribb az összeállítók válogatása, azaz nem minden ismert, vagy hozzáférhető forrás publikálása, mindenekelőtt a bőségre, s a papírszűkösségre hivatkozva. Az ilyen válogatott forrásgyűjtemények néha a közreadói k) tudományos szempontjait tükrözik, amit természetesen az adott kiadvány előszavában részletesen kifejtenek. Máskor egy-egy gyűjteményben (levéltár, kézirattár, stb.) az adott témára található források teljességét teszik közzé. Nyilvánvalóan másként készül el, egy nagypéldányszámú a széles közönség számára készített forráskiadvány, és másként a szűkebben vett tudományos közösség számára készített munka (az adott kérdésnél, persze a tudományos közösségbe messzemenőkig beleértem a középiskolai tanár kollégákat is.) Az első esetben a dokumentumgyűjtemény tulajdonképpen része a feldolgozásnak, alig több mint illusztráció, mert lehetővé teszi az olvasó számára, hogy a szerző(k), vagy összeállító(k) interpretációját interiorizálja, s néha még azt is, hogy eltérő értelmezéseket fogalmazzon meg. A második esetben úgy fogalmazhatok, hogy a kiadvány annyiban több a primer forrásoknál, hogy a jegyzetelésben és mindenekelőtt az előszóban alapvető forráskritikai információkat hordoz, az interpretáció nem elsődleges célja az ilyen munkáknak. Ez utóbbi kiadványtípus alapvető célja, hogy lehetővé tegye mások számára a részletes feldolgozást, vagy legalábbis annak megkezdését. A szerzők tudatosan vállalták, hogy főleg a Magyar Országos Levéltárban található, általuk legfontosabbnak vélt dokumentumokat közlik. így került arra sor, hogy a közölt 82 dokumentum közel nyolcvan százaléka az Országos Levéltár anyagából került ki, valamennyire használták a Képviselőházi Naplókat, és közölték a Pesti Hirlap korabeli beszámolóit az ünnepség lefolyásáról. Hangsúlyoznom kell, hogy nem volt igazán nehéz az összeállítók munkája, hiszen a levéltári anyagot abból a három iratcsomóból kellett kiválasztaniuk, amelyet láthatóan 1906-ban a Wekerle-kormányzat idején a Rákóczi-hamvakról és azok lehetséges hazahozataláról a Miniszterelnökségnél az akkori és korabeli iratokból összegyűjtöttek s amely iratcsomók ily név alatt szerepelnek a Miniszterelnökségi Levéltár fondjegyzékében, s amelyekben megtalálhatóak a képviselőházban az adott kérdésről szóló viták is. Az összeállítók (az 1906-ban és 2004-ben is) a hazahozatali processust, illetve az arra irányuló törekvéseket, az 1860-as évektől kezdik végigkísérni, s az 1870-es évek elejétől az iratanyagban dokumentálni. (Utalva persze magának az emigrációnak történetére és az azt elítélő 1715-ös törvényre.) A hazahozatalra irányuló, 1873. évi megyei kérvények közül kettőt közöl a kiadvány, Zemplén megye törvényhatóságáét, mely az első volt a sorban, majd Bihar vármegyéét. Az olvasó elvárta volna, hogy az összeállítók megindokolják, hogy a jogosnak tetsző első mellé miért éppen a bihari kérvényt helyezték a beérkezett több tíz közül. Az 1890-es évek elején, a konstantinápolyi feltárások befejezte és a millenniumi ünnepségek tervezése időszakában folytatódik a történet és a kiadvány, jelezve, hogy húsz év alatt, mindenekelőtt az ismeretszerzés terén sok minden történt, s a „dicső" múltnak a nagyszerű jelennel való összekapcsolásához sokak, mindenekelőtt az 1860-as évektől kezdődően ennek az ügynek elkötelezett Thaly Kálmán politikus és történész, szemében Rákóczi hamvainak hazahozatala is hozzátartozik. A következő dokumentumblokk mindenekelőtt a Rákóczi-szabadságharc kitörésének kétszázadik évfordulója alkalmából tartott ünnepségekhez kapcsolódik, ugyanakkor a korábbiaknál is erősebb az ekkor keletkezett feliratok, felhívások pártpolitikai színezete. Pontosabban fogalmazva, ezek a szövegek, lehet, hogy nem mindig tudatosan erősíteni kívánják azt a magyar nemzetfelfogást, aminek segítségével az egyre szélesedő ellenzék meg akarja buktatni az 1875 óta kormányon lévő Szabadelvű Pártot. A dicső múltnak ilyen pártpolitikai kisajátítását, már 1848-49 esetében sem fogadták el a kormányon lévő 1867-esek, Rákóczi esetében is azonosulnak, legalábbis verbálisan, az adott követelésekkel. Pusztán az ügy technikai nehézségeit hangsúlyozzák, a leg-