Századok – 2006

KISEBB CIKKEK - John MacCormacnak; a New York Times különtudósítójának beszámolója a budapesti helyzetről (Fordította: Borhi László) 1305

1306 KISEBB CIKKEK A tudósító 47 szovjet harckocsit számolt meg, amint a Duna mentén haladtak Csepel sziget felé, ahol Magyarország legnagyobb ipartelepe található. Tegnap éjjel a budai hegyekben is harcok folytak, habár Buda odáig csöndes volt. És mégis, szerdán úgy tűnt, hogy az aznap reggel 4 óra 30-kor behívott szovjet csapatok elfojtották a felkelést. A szovjet erőknek 80 tankjuk, tüzérségük, páncélozott járműveik és más felszereléseik is voltak, olyan típusúak, amelyek általában csak a jól felszerelt szovjet gépesített hadosztályokban szoktak előfordulni. Míg a felkelő magyar munkások és diákok csak a magyar hadsereg velük szimpatizáló katonáitól kapott kézifegyverekkel rendelkeztek. A mészárlás újjáéleszti a felkelést A mészárlás volt az, ami újjáélesztette a felkelést. A magyar Parlament épülete előtt történt, hogy több száz békés diákot és munkást kaszaboltak le magyar politikai rendőrök és szovjet tankok. Mivel néhány perccel korábban még a szovjet tankok legénysége a felkelőkkel barátkozott, elképzelhető, hogy a mészárlás tragikus hiba következménye volt. A leghihetőbb verzió, hogy az AVH-sok tüzet nyitottak a tüntetőkre, és ezáltal elhitették a szovjet tankok legénységével, hogy támadást intéznek ellenük. Mindenesetre, amikor a tüzelés lecsillapodott a Kossuth tér tele volt halott és haldokló férfiakkal és nőkkel. Az áldozatok számát 170-re becsülik.3 Ez a tudósító tanúsíthatja, hogy egy tucat testet látott. A tüzelés, ahelyett hogy elriasztotta volna a tüntetőket, elkeserítette és feltüzelte a magyarokat. Néhány perccel később és csak néhány háztömbre a mészárlás helyszínétől a megmaradt tüntetők újból összegyűltek a Szabadság téren. Amikor magyar katonákkal teli teherautók jelentek meg és figyelmeztették a tüntetőket, hogy fel vannak fegyverezve, a tüntetők vezére egy magyar zászlót lengetett és azt felelte: „Mi csak ezzel vagyunk felfegyverezve, de ez elég." Egy fenti erkélyen egy pizsamás, hálóköpenyes idős magyar jelent meg egy hatalmas zászlót szorongatva. Ledobta a tüntetőknek. Egy másik férfi felmászott egy létrára, hogy leszedje a szovjet címert a Szabadság téri Szabadság Emlékműről. Az emlékművet 1945-ben állították fel az oroszok magyar kényszermunkával. Tömeg gyűlt össze az amerikai követség előtt a téren és azt kiabálták: „A munkásokat gyilkolják, segítséget kérünk." Végül Spencer Barnes, Chargé l'affairés (ügyvivő) azt mondta nekik, hogy ügyükben kormánya és az ENSZ kell, hogy döntsön és nem a helyi személyzet. A brit követ hasonló küldöttséget fogadott és ugyanazt az üzenetet adta át. A tüntetés nézői között volt egy bőrkabátba öltözött titokzatos figura. Hirtelen valaki helyesen vagy helytele-3 John MacCormac az elsők közzé tartozott a nyugati újságírók között, aki a világsajtóban beszámolt a Kossuth téri vérengzésről. Azóta a szakirodalom sok részletet tisztázott, bár máig nincs megnyugtató válasz arra vonatkozóan, hogy kezdődött a tüzelést, kik voltak a kezdeményezők. A téren 61-en vesztették életüket és 284-en sebesültek meg. Közülük később még 14-en meghaltak. (Kő András - Nagy J. Lambert: Kossuth tér 1956. Teleki László Alapítvány. Budapest, 2001. 279., 1. még Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2003. 74-86.).