Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235

1262 STANDEISKY ÉVA Szombathelyen a forradalmi szervek mellérendeltségéről beszélhetünk. Mind a munkástanácsok, mind az ifjúsági forradalmi bizottság vezetői feljogosítva érezték magukat, hogy beleszóljanak a megye és város irányításába. A Szombathelyi Pamutipar Munkástanácsa október 31-én levélben szólította fel a megyei Forradalmi Nemzeti Bizottságot, hogy vetesse őrizetbe a polgári öltözékben bujkáló ávéhásokat, és kobozza el fegyvereiket.7

3 Munkástanács gyűjtőnéven a munkahelyi forradalmi szervek körébe sorolandók mindazon forradalmi szervek, amelyeket a munkahelyen alakítottak, legyen az a munkahely államigazgatási (tanácsi), erőszakszervi (rendőrség, katonaság) hivatal, kis- és nagyüzem, kereskedelmi vagy vendéglátó-ipari egység, ügyvédi kamara, iskola, gépállomás, téesz vagy egyéb olyan munkahely, ahol többen dolgoztak - néhány tíz főtől több ezerig. Ezeknek a helyzetük és homogenitásuk révén viszonylag problémamentesen megalakuló a forradalmi szerveknek változatos volt a tevékenysége, attól függően, hogy mennyire láttak el közfeladatokat — például a rendfenntartó és az oktatási intézmények — és vezetőik mennyire ambicionálták a munkahelyükön túlmutató közszereplést. Minél nagyobb és befolyásosabb volt egy munkástanács, annál nagyobb valószínűséggel került kapcsolatba a település forradalmi bizottságával. Bonyolult helyzet állt elő, ha a forradalmi bizottság és a munkástanács között személyi vagy hatásköri átfedés jött létre: erre leginkább az egykori tanács és pártbizottság helyett helyhatalmi feladatokat ellátó járási és a megyei köztestületekben volt esély. A nagyüzemi munkástanácsoknak a forradalom legelején (Budapesten az Egyesült Izzó, vidéken a DIMAVAG volt a legismertebb), majd főként a második szovjet beavatkozás után jutott szerep, amikor a helyhatalmi szervek már nem működhettek. Az üzemi demokrácia kiszélesítését kommunista párti jóváhagyással 1956 kora őszén a Szakszervezetek Országos Tanácsa kezdeményezte, amely a „munkásellenőrzést" a meglévő keretek között képzelte el. Arra buzdította az üzemi dolgozókat, hogy bátran tárja a vezetés elé a problémákat, és azokat szabad pártnapokon, vagyis pártonkívüliek részvételével vitassa meg. Ezzel a lehetőséggel éltek Diósgyőrben: így vált a fiatal szakemberek által kezdeményezett reformbizottság, amely október 23-án a Munkásszervező Bizottság nevet vette fel, a megyei forradalmi eseményekben jelentős szerepet játszó munkástanács egyik csírájává (a másik az egyetemi diákság szerve volt: a Diákparlament). Ehhez persze a megyei pártvezetés rugalmasságára is szükség volt: Földvári Rudolf némi bizonytalankodás után a gyári vezetés tűrőképességét próbára tevő munkásbizottság oldalára állt. Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben a sztrájkbizottság munkástanácsként is működött. A forradalom első megyei szervét az egyetemisták és a munkásképviselők hozták létre. Az egyetemi hallgatók számára nem voltak idegenek a gyáriak: tanulmányaik révén számosan kötődtek a nagyüzemhez.7

4 73

Facsimiléjét 1. Ez történt Vas megyében. Budapest, Kossuth, 1957. 17. 74

A miskolci munkátanács története sokoldalúan feldolgozott. L. pl. Szakolczai Attila: Borsod-Abaúj-Zemplén megye. In: A vidék forradalma, 1956. I. m. I. köt. 121-198.; Uó: Tömegmozgalmak Miskolcon, 1956. október 25-26. In: Évkönyv VIII. 2000. Magyarország a jelenkorban. Szerk. Körösi Zsuzsanna, Standeisky Éva, Rainer M. János. Budapest, 1956-os Intézet, 2000. 303-323.;