Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Makkai Béla: A sajtó szerepe a magyar kormány ó-romániai nemzetgondozási programjában 3
4 MAKKAI BÉLA A bukovinai és boszniai töredék-magyarság gondozási programjaiban a sajtónak értelemszerűen nem jutott szerep (noha a Száva túloldalán 1911-ben történt egy gyors kudarccal végződő lapalapítás2 ) a szlavóniai és regáti akcióban azonban elsőrendű feladatnak számított az intenzív magyarellenes szellemi hatások visszaverése, így ezen régiókban a tájékoztatás és befolyásolás hatékony eszközére — a sajtóra — fokozottan támaszkodni kívántak. A kivándorlási célterületeken magyar sajtóhagyományról legfeljebb az egyesült román fejedelemségek esetében beszélhetünk, ahol az 1848/49-es szabadságharc emigránsai már a század derekán magyar nyelvű hetilapot alapítottak,'1 amelyet aztán továbbiak követtek. Ezen „önerős" vállalkozások az anyaországgal való kapcsolattartás és a kivándoroltak szellemi összefogása jegyében születtek, de rendszerint a befogadó nép és az anyanemzet történelmi ellentéteinek enyhítését is feladatuknak tekintették. (Ebbe a sorba tartozik az 1860-ban kiadott Bucuresti Magyar Közlöny4 s két évtizeddel későbbi „reinkarnációja",5 a valamennyi közül legsikeresebb Bucuresti Híradó,6 valamint a század legvégén kiadott, kérészéletű Bukaresti Közlöny.7 ) A küldetéses szereppel ugyanakkor éles ellentmondásban állt a szakmai hozzáértés hiánya, a dilettantizmus. A nagyarányú írástudatlanság s a századfordulós gazdasági válságban jelentkező megélhetési gondok ráadásul erősen behatárolták e lapok lehetőségeit, noha a potenciális olvasóközönség — a gyors ütemű asszimiláció ellenére — újabb és újabb bevándorlókkal gyarapodott. A regáti magyarság tudatállapotának formálásában — a káros folyamatok eredőjeként — egyre inkább teret nyert az erdélyi és bánsági román értelmiségiekkel „feltöltött", s így mind kifejezettebben magyarellenesre hangolt román sajtó. Anyanyelvű hírforrás hiányában a bevándorolt magyarság az odahagyott szülőföldet a kenyéradó új haza sajtóorgánumainak tükrében nem egyszerűen ellentmondásosnak, de — a nagyhatalmiság minden látszata ellenére — gyengének és riasztóan ellenszenvesnek láthatta.8 A kereskedelmi tárca bukaresti tudósítója, Márffy-Mantuano Rezső írta 1901 telén: „a rumán hírlapirodalom csaknem állandóan hamis és tendentiózus híreket közöl Magyarországról".9 Ezért — jótékony ellensúlyképpen — egy hazai tőkével létrehozott, de széles nai akciókról 1. Uő: Idegenben. Tanulmányok a magyar-magyar kapcsolatok korai történetéből. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, 2004. 2 Az 1911-ben alapított Bosnyák Hírlap néhány szám után megszűnt. L. Tarkovich József, a Julián Egyesület igazgatója levele Kbuen-Héderváry Károly miniszterelnökhöz (1911. máj. 22.). Magyar Országos Levéltár (MOL), Miniszterelnökség központilag iktatott és irattározott iratai (K 26), 945. es., 1911-XVI-3117. sz. (359. alapsz.) 3 A Hunnia (a későbbi Bukaresti Magyar Társulat) 1857-ben alakult, s ez az egyesület lett 1860-ban a Bucuresti Magyar Közlöny kiadója. A lapot Koós Ferenc református lelkész, Bem tábornok egykori huszára, majd a hajdani márciusi ifjú, Oroszhegyi Józsa szerkesztette. L. Makkai Béla: Az első magyar nyelvű újság Ó-Romániában. Pro Minoritate, 2004/Tavasz. 19-36. 4 Uo. 5 Az 1882-ben „feltámasztott" lapot ezúttal Németh Gábor református kántor-tanító jegyezte. 6 Makkai Béla: Egy kisebbségi hetilap - a Bucuresti Híradó (1876-1882). Magyar Kisebbség (Kolozsvár), 2004. 3. sz. 257-282. 7 1900-ban a kéthetente megjelenő lapot Bartalus János református esperes szerkesztette. 8 Márffy-Mantuano Rezső jelentése Láng Lajos kereskedelemügyi miniszternek (1902. márc. 28.). MOL, К 26, 858. es., 1902-XXII-1496. sz. 9 Márffy-Mantuano jelentése Lángnak (1901. febr. 22. Másolat). MOL, К 26, 858. es., 1902-XXII- 2274. sz. (1496. alapsz.)
